Kissé fáradtan és nyúzottan, de élek. Történtek dolgok, baromi sokat dolgoztam az utóbbi 2 hónapban, de úgy néz ki - és remélem nem kiabálom most el - túlvagyok a nehezén. Lassan szabira is megyek, de csak egy rövidebb adagra, mondjuk 3 nap + 7vége. De ezt még kitalálom pontosan, attól függ, hogy végzek az elmaradásaimmal, ami sajnos van bőven.

Időközben *dobpergés* bepasiztam. Ami elsőre jó dolog, másodjára is. Mivel azonban nem bp-i, és még csak nem is pest megyei, ezért ha 2hetente látjuk egymást, sokat mondtam. Rohadt sz*r. Nemcsak azt kibírni, hogy nem találkozunk, hanem hogy ne b*szogassam, hogy mikor költözik már Pestre. Mert hogy ez a rövid távú tervei között szerepel, és ha ezt nem tudtam volna, mikor megismertem, akkor kb. nem is vettem volna pasiszámba. Ugyanis távkapcsolat nem need, legalábbis azt nyugodtan nevezhetem annak, ami minimum 2 órás utazást jelent.

Egyik barátjával fog Pesten lakni albiban, és egyiknek sem tűnik túl sürgősnek a dolog. Persze mind2 mondja, hogy már nagyon menne, mert függetlenség, önállóság, szülőmentesség, stb. Ahhoz képest semmi sem történik. Kifejezetten utálom az olyan dolgokat, amik engem érintenek, és nem vagyok rá közvetlen ráhatással. Na ez pont ilyen. Azt mondja, hogy hiányzom nagyon. Fel tudnék ilyenkor robbanni. Ha annyira hiányzom, akkor költözz fel, b+. Fúú vissza kell fognom nagyon magam, hogy ne csesztessem (folyton) emiatt.

Azon gondolkodtam, hogy abból a szempontból jobb volt szinglinek (de utálom ezt a szót, de csekély gondolkodás után nem találtam most hirtelen jobban idepasszolót...) lenni, hogy bár ugyanez a hiány megvolt, de nem egy konkrét valakiért sóvárogtam, hanem úgy általában az állapot miatt. Na most, hogy hivatalosan is a facebook-on kapcsolatban vagyok, igazából nem változott sokminden a hétköznapjaimat tekintve, leszámítva a bosszúságot és nyomorultságos érzést, hogy van valaki, akivel imádok együtt lenni, és ő is velem, na de ő nincs itt. És fogalmam sincs, hogy mikor fogjuk legközelebb látni egymást, mert az kb. akkor lesz, amikor költözik fel. Amit nem tudunk, mikor lesz...

Na röviden ennyi. Eskü mindent megteszek, hogy ne negatívan álljak a dologhoz. De tényleg. De ebből hogy lehet jól kijönni? Hogy lehet ezt a bizonytalan és fájdalmas állapotot átvészelni?

Most az a legutolsó hülye gondolatom, hogy addig nem is kéne beszélnünk msn-en és sehogysem, amíg nem tudja biztosan, hogy mikor is költözik. Persze ezt a hatalmas ötletet nem közöltem vele. De lehet, hogy pont ezt kellene tenni. Bár szerintem már 1 napon belül megbánnám, és nagy valószínűséggel meg is bántódna a sweet-heart.

Kb. 1 hete járt le a wowos accountom, még szerencse, hogy nincs zsé a kártyámon, mert így nyugodtan be tudtam magamnak iktatni egy kényszerpihit. Ami azért tervezett volt némileg, mert túl sokat játszottam, túlvállaltam magam, és amúgy is egész hónapban mosott szar voltam/vagyok. De amint itt pihen a fizum a számlámon, szerintem töltöm is pár nap múlva. Bár, nyugodtan kijelenthetem, hogy jólesik a wowmentesség. Több házimunkát ugyan nem csináltam, de gyakrabban guitar heroztam, youtubeoztam és filmeztem/sorozatoztam. Elvan az ember lánya. Szerintem ezt a hetet még offline töltöm, 7végén megint lesz meló, majd ha túlleszek rajta.

Remélem legközelebb vidámabb hangvételű postot fogok szülni :)