Jól belebonyolódtam a kezdőbetűkkel történő személynevekre való utalásokra. Utólag vettem észre, hogy már 2 Cs.-nk is van! De akkor tisztázom gyorsban:
Van egy expasi Cs., akivel kemény 1 hónapig jártam együtt, miután regisztráltam, hogy még mindig szerelmes az exbarátnőjébe, akivel már több, mint fél éve szakítottak.
És van a másik Cs., akiről írtam nemrég egy külön postot, itten van: http://homoktovis.blog.hu/2010/02/08/jut_eszembe_20
Tehát, most másik Cs.-ről lesz szó ismételten. Na nem azért, mert bánkódnék utána, vagy foglalkoztat, hogy vajon mi van vele. Hanem mert megint jelentkezett! Még friss az emlék, hiszen nemrég történt, pár órája.
Épp ismét kötelező munkaidőn túli kötelességet kellett teljesítenem, azaz a Czeizel professzor egy közösségi házban előadást tartott elsősorban a legutóbbi könyvével kapcsolatban, és felkeresték a kiadót azaz engem, hogy jelenjünk meg mi is, és árulhatunk könyvet. Kapva az alkalmon, természetesen lebonyolítottam a minimális szervezést, és túléltük a meglehetősen sikeresnek mondható rendezvényt. Szerintem több, mint százan voltak, és könyv is fogyott igencsak, alapvetően jó volt.
Épp az előkészületeket bonyolítottuk kolléganőmmel, mikor megcsörrent a telefonom, meglepődtem, Cs. volt az. Gyakorlatilag közöltem vele, hogy nem gondoltam volna a legutóbbi beszélgetésünk után, hogy még fogunk beszélni. Rövid úton kiderítettem, hogy a nagy barátnős projectje mégsincs annyira sínen, mint gondolta, és nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ergo mégsincs szó ezek szerint összeköltözésről, és mégsem úgy mennek a dolgok, mint ahogy előre vizionálta. Valami olyasmit makogott, hogy nem egyeznek a céljaik, de a részletekbe nem ment vele, mondván ez nem telefon téma. Faggatózni meg nem szeretek annyira, így annyiban hagytam a kérdezősködést.
Ami az érdekesség, hogy burkoltan felhívta a figyelmemet arra, hogy nem tanusítok különösebb lelkesedést iránta, vagy legalábbis a lehetséges találkozásainkra. Ez konkrétan így is van, amint írtam is korábban, hogy nem sok nyomot hagyott bennem az ember, és emellett nem is igazán az esetem. De ekkor beindult a fejemben a fordítógép, miszerint arról van szó, hogy bosszantja, hogy nem vagyok odáig iránta. Mivel kvázi leszartam, és minden mindegy alapon voltam vele, ez nyilván sértette férfiúi büszkeségét, hogy nem képes megszerezni a 'zsákmányt'. De azért egy minimális szinten csak tartottam, hogy nem kopott le ezek után. Vagy csak ekkora hatással lehetek rá, hogy nem tud elmenni mellettem. Bármi is az igazság, gyakorlatilag ismét csak jelentkezett, és látni akar. Nagy kegyesen :) bedobtam neki a hétvégét, mint lehetséges időpontot, így abban maradtunk, hogy addig még egyeztetünk. Ezek után le is kellett tennem a telefont, mert már elkezdtek szivárogni az emberek az előadóterembe, ergo a potenciális vevőkkel kellett foglalkoznom.
Azonban, nem sokkal a telefonhívás után, kaptam tőle egy sms-t, hogy ráérek-e holnap! Na mondom mi van? Épp az előbb beszéltem vele meg a hétvégét... Persze miért is ne, konkrét programom nincs holnapra. Azért hogy ne lássa, hogy elkapkodom a dolgot, szépen kivártam a rendezvény végét, és hazafele menet kapott csak választ, hogy részemről oké a holnap, és hogy meddig is dolgozom. Visszaírt, hogy akkor még holnap felhív, és megbeszéljük a részleteket. Ergo holnap melóba már olyan cuccban kell mennem, ami vállalható egy esetleges randira is, azaz talira, na :) Meg persze minimális smink cucc is need... Erre amúgy már tényleg kíváncsi vagyok, ha már képtelen elfelejteni engem :) Természetesen a fejleményekről beszámolok!
