Amióta az eszemet tudom, azóta meg vagyok győződve arról, hogy nem értek a szobanövényekhez. Azon kevesek közé tartozom, akik még a kaktuszt is képtelenek életben tartani. Pedig esküszöm, nem direkt ölöm meg őket, mert tökre igyekszem gondoskodni róluk. Igaz, legtöbbször nem valami rendszeresen, általában, mikor eszembe jut. Pedig szeretném magamat néhány élő növénnyel körülvenni. Ezidáig lakáskámban 2 bizonyult igazi rambonak, az egyik szerencsehozó bambusz, a másik egy azonosítatlan zöld növényke. Egyik locsolását se viszem túlzásba, de csak azért, mert a bambusz alapból vízben van, nincs szüksége földre - legalábbis anyámnál is van egy, és már évek óta vígan elvan egy vázában. Az utóbbi pedig rendelkezik egy lakóval, ami egy pók, és elég mérgesen szokott rámnézni, mikor megbojgatom, azaz megpróbálom megöntözni.

Azonban nőnap alkalmából kaptam 3 növényt is, használati utasítással együtt. És ezidáig teljes mértékben úgy gondoskodtam róluk, ahogy mondták. Alapvetően egyik sincs sötét helyen, a macska sem éri el őket, és vizet is kapnak rendszeresen. De mégis, látványosan haldokolnak. A fűtőtest sincs közvetlen felettük, és hát nem fújom rájuk direktbe a cigifüstöt. Igazából áthelyezésre nincs sok lehetőségem, mert máshol csak rosszabbul járnának. Így nem értem a dolgot, hiszen _mindent_ megteszek az életben maradásukért szerény lehetőségeimhez mérten. Ezért igazán lehetnének hálásabbak, ergo virágozhatnának folyamatosan, ehelyett látványosan szenvednek. Már azon is gondolkodtam, hogy rossz a kisugárzásom, ami jelen esetben virággyilkos, de ez az elméletem ott meg is dőlt, hogy a másik 2 rambo növényem meg él vígan. Félek, be kell ismernem magamnak, hogy nem értek ehhez, és csak az igazi túlélő típusok maradnak meg nálam, amik a legszélsőségesebb körülmények között, kb. a sivatagban is virágoznának boldogan...