Lássuk csak, már elmúlt dél is, és még semmi különöset nem csináltam azon kívül, hogy meresztem a seggemet a gép előtt. Pedig be van ám tervezve több dolog is, de attól tartok, pont abból fakad a tenni nem akarás, hogy előre elhatároztam, mi mindent fogok csinálni.

Először is, már baromi éhes vagyok. És még csak le se kell mennem boltba, mert van itthon kaja, csak el kéne készíteni. El van mosogatva, hála a tegnapi tevékenységemnek. Két kávén túl vagyok, reggelinek megteszi, de már mardos az éhség. Ott pihen a hűtőben a sajtos tortellini, csak vizet kellene hozzá forralni, és tejföllel bezabálni. Mondjuk már nem kell hozzá sok, hogy leforduljak ájultan a székből az éhség hatására.

A másik nagy haditervem mára az, hogy kalácsot sütök. Különös véletlennek köszönhető, hogy semmilyen alapanyagot nem kellett hozzá vennem, ugyanis pont fél adagnak megfelelő hozzávalókat találtam a konyhában. Le is mértem már a lisztet, kicsivel több, mint fél kiló, tökéletes. Sütőpor, cukor, tej, tojás, minden van hozzá elegendő. Bár a cukorban nem vagyok biztos, azt is le fogom csekkolni. Utoljára valamikor tavasszal vagy nyár elején sütöttem kalácsot, életemben először, és meglepően jól sikerült, király kaja.

A harmadik mai teendőim között szerepel a 8. kerületi polgármester-választáson való részvétel. Magyarán hogy elmegyek szavazni. Persze még mindig nem tudom, hogy egyáltalán kire fogok, és még azt sem, hogy hova kell menni. Fel kellene túrnom hozzá ugyanis a lakást, hogy megtaláljam a levelet, amit kb. 2 hónappal ezelőtt küldtek, a pontos helyszínnel. Ezzel az a legnagyobb problémám, hogy ki kell mozdulni a lakásból, és elég fos idő van.

Legutolsó betervezett teendőm pedig a számlák összegzése lenne, undorító munka, ki nem álhatom, halogatom is már egy ideje, mert mindig rádepizek, hogy minden pénzem elmegy a kötelező dolgokra. Arról nem is beszélve, hogy még a diákhitelemet is el kellene utalni. De még hosszú ez a nap, bízom benne, hogy mindenre meg fogom találni az ideális időpontot, hogy eredményesen zárhassam.