Hosszabb szünet után ismét életjelet adok magamról.

Jelentem, még élek és fogjuk rá, hogy virulok. Egy iszonyat húzós időszakon vagyok túl melót tekintve, ami persze nem járt gyakorlatilag semmi plusz juttatással... Természetesen még mindig ugyanott gályázok, bár remélem már nem sokáig. Zúzós, stresszes, igazságtalan-támadásos, kétségbeejtő a helyzet... A tavalyi és tavalyelőtti nyári fizu-csökkentés immár szokássá avanzsált, ez évben már teljesen magától értetődő... hurrá! Erről elég is ennyi.

Az én drága N.-emmel továbbra is bírjuk egymást, több, mint 10 hónapja. A 'kötelező' körökön már túl vagyunk, azaz ismerjük egymást szüleit, családját, és so-so barátait. A szerelem stabilan fennáll, kisebb-nagyobb összezördülések adódnak, de ezt vegyük természetesnek.

Nyaralás idén sem lesz. Bár számítsuk inkább bele azt, hogy egy szűk hétre le fogunk utazni Egerbe, és felfedezzük a környéket. Én újra, N. elsőre. Szállás és zömében a kaja adott, ugyebár anyám, halálosan megsértődne, ha nem nála lennénk. Így alapjáraton jól járunk, egész kényelmesen is, ha a hugaimat megússzuk. És remélem jó idő is lesz :)

Álmos, fáradt, nyűgös, és még esik is. Folyt. köv. hamarosan!