Kifejezetten Sz. barátnőm kérésére készült el ez a post, bár magamtól is meg akartam blogolni :)

Múlt héten csütörtökön meglátogattam Sz.-t és barátját. Utóbbi rendelkezik egy elég undorító házikedvenccel: egy kígyóval (vagy sikló? whatever...). Ez a csodás teremtmény pedig egerekkel táplálkozik. Elég gusztustalan, ahogy látványosan emészt, azaz bizonyos helyeken az átmérője a kígyónak kb. kétszerese, mint egyébként... Hm most egy pillanatra elgondolkodtam a nevén, de nem emlékszem rá, vagy épp nincs is neki...

Szóval kígyó időnként kap enni, T. egeret. Ilyen néven fut a boltban a kis rágcsáló, amit kap. Ezen elég jól elmókáztunk, mi is lehet a T. jelentése:

- Tisztelt egér,

- teszkós egér,

- törpe egér.

Mint kiderült, egyik sem nyert, ugyanis a megfejtés: takarmány egér... Nekem speciel a teszkós verzió tetszett a legjobban, miszerint milyen is lehet egy ilyen, hiányzik az egyik szeme, vagy lába...

Tehát, visszatérve látogatásomra, egy egérke várta, hogy beteljesüljön a sorsa. Azonban ez nem T. egér volt, hanem egy ajándék mongol ugróegér. Megláttam, és... totál megesett rajta a szívem. Ahogy azt kell, elkezdtem gőzerővel nyafogni eleinte csak Sz.-nek, majd a barátjának is, miután megérkezett, hogy ne legyen belőle kígyóvacsora... Egy kis időre el is töprengtem azon, hogy mi lenne, ha örökbefogadnám. De sajnos épkézláb megoldásra nem jutottam, ugyanis valószínűleg cica gyomrában kötne ki, amivel nem vagyunk igazán előbbre...

De kitartó rinyálásomnak köszönhetően másnap Sz. boldogan felhívott, hogy egér kapott egy terráriumot, mókuskereket, stb, ergo megmentettem közvetetten :) Már neve is van, az előéletének köszönhetően: Mázli. Így kipipálhatom a világ megmentését a tennivalók listájáról.