Jelentem, megvénültem, szombaton betöltöttem a 28-at. Úgy gondolom, ez talán még nem az a kor, amit szépíteni kellene, hiszen nem is érzem magam ennyinek, illetve - egyelőre, hacsak nem hazudnak a képembe - nem is nézek ki annyinak, amennyi vagyok. Leszámítva a burjánzó őszhajszálaimat, ugyanis azok kitartóan növekednek. Irtom is őket, ha észreveszem és el is érem. De aztán - Samantha után szabadon (Szex és New York) - 3 jön a helyére temetni...
Tehát a nagy eseményre való tekintettel szombat délután baráti kocsmázást tartottunk. Magyarán zsúrom volt :) Ki volt nyalva a seggem fényesre, hoztak-vittek kocsival, és kaptam több dolgot is! Egy tortát (oroszkrém, isteni volt), hozzá gondosan felszerelkezve papírtányérral és műanyag villával. A kocsmában gond nélkül elfogyasztottuk, és még kést is kaptunk, hogy fel tudjam szeletelni. V. roppant előrelátónak bizonyult, ugyanis amint kést ragadtam, már menekült is messzire tőlem - már ekkor tudta, hogy ön- és közveszélyes lehetek, lásd a tegnapi égési sérülésem... De szerencsére a szeletelés nem okozott semmilyen sérülést, csak minimálisan összetejszínhaboztam magam. A tortán kívül kaptam egy virágot (nemtom milyen fajta, narancssárga színű...), egy plüss egérkét, egy isteni finom sütit, és a legjobb dolgot a végére hagytam: egy üveg házi eper pálinkát! Odáig voltam meg vissza, direkt szóltam pedig mindenkinek, hogy nem kérek semmit... De nagyon jól esett persze :) Arról nem is beszélve, hogy amit ittam (3 pohár bor), azt ninjában ki is fizették... Szal az egyenleg: jó nagy adag meglepi, jó társaság, szülinapi hangulat +++.
Köszönhetően az iwiwes és facebookos jelzéseknek, online is meglepően sok felköszöntést kaptam, illetve sms-ek és telefonhívások is voltak. Jól esik az ember lányának, ha gondolnak rá, függetlenül attól, hogy az eseményre mi is emlékeztette a köszöntőt.
Még csütörtökön, mikor meglátogattam Sz.-t és barátját, ért az első kellemes meglepetés, ugyanis bevallom, nem is számítottam rá. Nagyon komoly ajándékokat kaptam, Sz. hozta a formáját :), egy gyerek mini bőrönd (pont volt ilyenem gyerekkoromban) cseresznyés mintázattal, benne egy jojó, egy katicás pörgettyű és egy fekete pici cica figura. Illetve egy rajztáblát, amit egy mozdulattal le lehet törölni, és újra firkálni rá. Teljesen jók :)
Minden szép és minden jó, egy dolog kivételével... (V. szerint negatív vagyok, lehet igaza van, de hát mit csináljak, ha eltervezek valamit és az nem jön össze...?!) Az estét természetesen nem egyedül képzeltem el eltölteni (hanem S.-sel). Még napközben felhívott S. és felköszöntött, viszont egész nap dolgozott. És még azt se tudta sajnos megmondani, hogy ráér-e ill. nem lesz-e fáradt ahhoz, hogy találkozzunk. Persze az utóbbi bizonyult igaznak, állítólag annyira elfáradt, hogy korán lefeküdt aludni, és kérte, hogy tegyük át a találkozót vasárnapra... Ami szintén nem jött össze, ugyanis délután 4 óráig bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, hogy mégis mi a f*sz van... tanul ezerrel, nem látja a végét... és ne haragudjak. Úgyhogy ennyi egyelőre, jól rádepiztem persze, és szidtam magamat, hogy hogy lehetek ekkora hülye, hogy jelentkezek nála. És hogy lehetek ekkora hülye, hogy nem látom, hogy a jelek szerint nem kellek neki eléggé (mint a film, ugyebár, kötelező darab), mert ha nem így lenne, akkor ő is biztos epekedve várná, hogy találkozzunk, és úgy szervezné a dolgait, hogy beleférjek én is, és biztos nem aznap derült ki, hogy hétfőre mennyit is kell tanulnia... Na mind1, azóta már beszéltünk azaz msneztünk, tegnap este, ő jelentkezett, de egy találka lehetőségét még véletlenül sem vetette fel, és így én sem. Tartom magam szigorúan - most tényleg!!! - ahhoz, hogy visszaveszek, nem keresem, és nem ugrok neki első szóra, ha véletlen méltóztat meg/elhívni bárhova is. Talán bejön nála is, mint Cs.-nél, minden mindegy alapon, különösebb lelkesedés nélkül. Csak sajnos az ő esetében ezt nehéz megjátszani, mert igencsak megkedveltem...
