Úgy néz ki, hogy nem tudok olyan hétvégét szervezni magamnak, hogy az tömény pihenéssel teljen. Valamilyen oknál fogva úgy gondolom, hogy az ideális hétvége abból áll, hogy konkrétan nem csinálok semmi hasznosat, otthon döglök, rendelkezem elegendő mennyiségű kajával, cigivel és kávéval. Igazi antiszocálisnak érzem most magam... Maradjunk annyiban, hogy az imént vázolt részletezés akkor kívánatos, ha kifejezetten fárasztó hetem volt, amit ki kell pihenni, illetve egyéb program nem jön össze. Mert valami program mindig adódik, és idejét sem tudom, mikor volt utoljára 100%ig otthonülős hétvégém. De ez így van jól, mert nem gubózok be teljesen, és fogjuk rá, hogy tartalmasan töltöm a szabadidőmet.

Ez a hétvége úgy indult, ahogy terveztem, megfelelő mennyiségű alvás, lustizás, majd kockulás. Persze nem sokáig, mert V. és S. elkezdte szervezni az életemet. Miszerint épp együtt lógtak V.-nél, és V. ismét a kerítő szerepében tetszelgett, miszerint rámuszítja S.-t. Uszítsa csak, nem ellenkezek, de csak azért nem fogok átmenni hozzá, mert V. azt mondta... ráadásul dél körül volt még csak, magyarán még reggel :) annyiban hagytam a dolgot, picit kattogott csak az agyam, hogy mi lenne ha... Eltelt a délután eseménytelenül, játszogattam és több részletben mosogattam is. Aztán késődélután S. jelentkezett, és először burkoltabban, majd egyértelműen áthívott magához. Nemsokkal előtte mostam hajat, még csöpögött a víztől, és hát hogyismondjam... nőt kellett magamból varázsolni, na. Párhuzamosan V. is érdeklődött az eseményekről, de aztán nagy nehezen sikerült elindulni. Ahogy az lenni szokott, a havaseső-hó-eső váltakozásától a frissen mosott hajam totál elázott, így meglehetősen viharverten, de megérkeztem a halál f*szára, ahol már várt rám S.

Az estéről (éjszakáról inkább) írhatnék sokat, de lerövidítem. Becuppantottunk egy üveg Sangriát, kellemes hangulatba kerültünk, de semmi részegség. Aztán filmeket néztünk, konkrétan 3-at, miközben majdhogynem tetőtől talpig megmasszírozott. És hát masszázsnak álcázva alaposan feltérképezte a terepet... Természetesen viszonoztam, de emellett kitartóan néztünk filmet. Majd valamikor hajnalba alváshoz készülődés... egy idő után össze is jött :) Jó volt, nagyon is.

Valami brutálisan keveset aludtunk, mert hiába a kései elalvás, idegen hely, meg különben is, még véletlenül sem pihentető. De ő sem vitte túlzásba, 9 körül kipattant a szemünk. Egész délelőttös ébredezés, punnyadás, kávézgatás, majd elhúztam haza.

Éles váltás egyik napról a másikra, szombaton még átölel alváskor, vasárnap hozzám sem ér. Szép lassan beért nálam a felismerés, konkrétan a villamoson. Elkísért, és búcsúzóul 2 arcrapuszit kaptam... apránként összeraktam a kirakó darabkáit, és meggyőztem magam, hogy lepattintott, ennyi volt, megvoltam neki oszt csókolom. Mire hazaértem (jó 1 órás bkv-zás), már teljesen magam alatt voltam, de annyira álmos voltam, hogy ledőltem szunyálni. Jó kis délutáni pihi kerekedett belőle, 6 óra után keltem, 3 körül feküdtem le talán. Msn-t bekapcsolva hagytam, és Z. és V. is érdeklődött hogylétemről. Utóbbi konkrétan az S.-sel történtekre volt kíváncsi, mert állítólag 'úriember nem fecseg', semmit sem mondott... Én addigra már annyira készen voltam, hogy alig bírtam gépelni a bőgéstől. Z. meg vigasztalt, miután neki el tudtam mesélni a történteket cenzúra mentesen. V. csak tényszerű adatokat kapott, és jól meg is kaptam a lecseszést első körben, hogy negatív vagyok, ez a bajom. De miután egy-két részletbe beavattam, már ő is csak értetlenkedett. Mert hogy S. nem olyan típus, viszont nehezen nyílik meg ill. mutatja ki az érzelmeit, stb. De ne írjam le! És konklúzióként, beszéljek vele... mondom majd ha méltóztatik rámírni - persze nem telt el sok idő, máris jelentkezett... hogy vagyok, épségben hazaértem-e, stb. Kis csevegés, majd belecsaptam a lecsóba, hogy mi volt ez a búcsú arcrapuszi... nézett bambán, hogy ő azt hitte, azt akarok, hát mondom nem... én azt hittem, hogy egyértelmű voltam, de ezek szerint nem, vagy ő a balfasz :) mindenesetre kiegyeztünk abban, hogy ő nézte be, és hogy mikor találkozunk legközelebb... lehet nem kellett volna, de felhívtam magamhoz, ha minden igaz, kedden vagy szerdán jön.

Némiképp megnyugodtam, hogy talán nem az a sors van nekem megírva, hogy örök második leszek vagy épp egyszeri alkalom... V. sokat segített, furcsa ezt beismerni. Z. még annál is többet, de ő annyira ismer, hogy gyakorlatilag msn-ezés közben pontosan tudta, hogy épp mikor bőgtem... és ezen nagyon durván néztem. Szóval, mivel V. ismeri S.-t már ezer éve, érdemes talán megfogadni a tanácsát. Miszerint ne követeljek érzelmeket - egyelőre - S.-től, érezzem magam jól vele, ő is azt teszi, és aztán még bármi kialakulhat. Valahogy nem akarom leírni S.-t, mert tetszik egyre jobban. De az eddigiek fényében, én sem akarok kötődni hozzá túlságosan érzelmileg. Lógunk együtt, jól érezzük magunkat, hatalmasakat ......., aztán meglátjuk :)