Ha egy szóval kellene jellemezni magamat, akkor ez lenne az első, ami az eszembe jut. Ehhez bizonyítékként elég csak az utóbbi pár hét post-termését végigkísérni. Mit, mikor kivel... nevek (kezdőbetűk) összekeverése... fárasztó a végiggondolása is :) Leggyakrabban melóban írogatok kisebb-nagyobb megszakításokkal, és bár minden egyes alkalommal végigolvasom, mielőtt publikálom, azért akadnak bennük jócskán el-elkalandozások. Ergo ez most amolyan burkolt pironkodás részemről, ha esetleg érthetetlennek tűnök időnként.

Viszont az a ciki, hogy már kezdem én magam is elveszíteni a fonalat. Ahogy öregszem (ha-ha, egyenesen vénylány vagyok, 1 hét, és betöltöm a 28-at...), valahogy sikerül egyre inkább nem egyszerűen állni a dolgokhoz, akarom mondani a pasikhoz. Mert hogy hú de kezdenek már kiforrani az igényeim, meg már mennyire is jól ismerem magam. Nagy büdös lóf*szt... Inkább az egyszerűség fele kellene terelődni, mert így csak kicseszek magammal, ergo hoppon maradok :) De milyen jó kitalálni az okosságot, hogy mit _kellene_ csinálni, ugye? Aztán nem betartani... ahogy teszem folyamatosan :) Némileg mankó az, hogy kiírom magamból az aktuális (elme)állapotomat, mert így talán könnyebben összeszedhetőek kósza gondolataim és érzéseim, és a feldolgozásában is nagy segítséget jelent. Ezidáig hátrányom nem származott ebből, sőt, így mindenki szíves megnyugtatására közlöm, még fogok blogolni :)