Megtörtént, aminek meg kellett történnie, találkoztam Cs.-vel. De előbb gyorsan az előzmények. Ahogy ígérte (milyen megbízható!), délelőtt felhívott, hogy lefixáljuk a találkozót. Munka után, körülbelül mikor és hol, sima ügy. Hosszúra nem engedtem nyújtani a csevelyt - érződött rajta, hogy ráér csacsogni - hiszen épp dolgoztam. Viszont nemsokkal ezután érkezett tőle egy sms, miszerint ciki, de lekakaózta a fehér ingét, és gázul fog kinézni, úgyhogy sorry, és lehetőség szerint én is egyem/igyam le magam valamivel... Jót mosolyogtam az eseten, átérezvén, velem is elő szoktak fordulni hasonló kellemetlenségek. Megnyugtattam, hogy megpróbálom kivitelezni a kérését, és még viccesen megjegyeztem, hogy megremegett-e a keze a nagy izgalomban. Amire aztán olyan választ kaptam, amin full kiakadtam, és egész délután azon morfondíroztam, hogy lemondom az egészet. Azt írta, hogy valami különös gyermeki izgalommal várja az estét, és rég érzett már így. Kolléganőim olvadoztak... engem a hányinger kerülgetett. Teljes értetlenkedéssel szemléltem környezetemet, meg magát az üzenetet, mert egyrészről gyakorlatilag beleordította az arcomba, hogy mennyire izgatott stb, másrészről így kvázi a kezemben van, mert én meg minden mindegy alapon találkozom vele... Borzasztó felállás szerintem. A fordított eset nyilván még borzasztóbb. Kolléganőim repkedtek pedig a boldogságtól, hogy mennyire jópofa és aranyos... még jó, hogy itt van nekem Sz. barátnőm, bár most (sem) hallgattam rá... :) Szerinte le kellett volna mondanom, miután elmeséltem neki, mennyire elment a maradék kedvem is a talitól az ominózus sms miatt. A javaslat annyi volt, hogy tegyem át hétvégére, és mondjam le gyorsban. Valóban ezt tettem volna legszívesebben, de igazság szerint már túl akartam esni rajta... fú de szörnyen hangzik.

Tehát tali, pontosak voltunk, rövid sétával megközelítettük az általa kiszemelt helyet, ahol még foglalt is asztalt - bár az nem volt sehol, de szerencsére le tudtunk ülni. Semmi extra, már a hely nevére sem emlékszem, középkategóriás, jópofa kis pub. Elfüstölögtünk (ő is dohányos), eldumálgattunk, és lájtosan iszogattunk - én 1 pohár bort, még csak meg se éreztem... A végeredmény egy nagy NEM! Nem kell, nem tetszik, nem tudok olyan mondani róla, ami különösebben megfogott volna, sem külsőre, sem belsőre. Nem tudok és nem is nagyon akarok kiemelni semmit sem, megvolt, túléltem, nem volt végtelenül szörnyű, mert so-so jót beszélgettünk (most szépítek kicsit). Én javasoltam, miután elfogyott az italunk, hogy akkor menjünk. Taxit hívott, és engem is hazaszállított, pedig nem ragaszkodtam hozzá. Konkrétan semmiben sem maradtunk, azaz valamit makogott, hogy majd legközelebb ez vagy az lesz, de nem reagáltam le.

Akármennyire negatív képet festettem le róla már a korábbiakban is, azért tényleg igyekeztem pozitívan hozzáállni, de talán annyira jól mégse sikerült. Mindenesetre nem ismerem a konkrét szándékait, de azt hiszem, erre előbb utóbb fény derül.

Egyébként miután hazaértem és felléptem msn-re, S. egyből letámadott :) Kis cukipofa még mindig, viszont gyorsban leráztam, mert kicsihugival elkezdtünk Lostot nézni a gépen, meg is írtam neki. De még vége sem volt, kaptam tőle sms-t, hogy hol vagyok, mert még mindig nem válaszolok neki msn-en. Nem sokkal rá lett vége a résznek, és aztán már foglalkoztam vele, dumcsiztunk, és eléggé provokáltam. Ugyanis most, hogy már gyógyulgat, és már 2x is találkoztunk, egyre jobban kinyílt a csipája csevegéskor. Aztán leszájhősöztem, és lenyusziztam vegyes szövegkörnyezetben, nem is tudott elmenni mellette, ergo egyre merészebb lett, bár konkrétumot még nem beszéltünk meg. Egész jó hatással volt rá ez a húzás, talán irl is konkrétabb és bátrabb lesz. Mert én ugyan nem fogom lerohanni. Viszont megkaptam tőle a célzásokat, hogy majd ha legközelebb megyek hozzá... ami ugyan nem tudom mikor lesz, és egyáltalán megyek-e, mert hát az a rengeteg bkv-zás, ráadásul V. szomszédságában... inkább jöjjön ő, bár ezt neki még nem mondtam, kíváncsi vagyok, erre mit reagálna :)