Pár nap távlatában már sikerült meglehetősen objektíven szemlélni S.-sel történt talim történéseit. Mielőtt bárki bármi "rosszra" gondolna, előre bocsátom, konkrétan nem történt semmi. Legalábbis ami az intimitásra vonatkozik. S. tündéri továbbra is, aranyos, cuki a pofija, külsőre bejön. Hülyének sem mondható, és különösebb nehézség nélkül el lehet vele beszélgetni. De sajnos úgy vettem észre 2 találkozás után, hogy a macskákon és a wowon kívül nincs túl sok közös témánk, amin rágódhatunk együtt. Vagy nem tudom, lehet, hogy van, de nem igazán sikerült felfedezni.

Esküszöm, elvonatkoztattam a fiatal korától, és teljesen pozitívan álltam hozzá. De akkor sem tudom megmagyarázni azt konkrétan, hogy mi zavar benne. Talán az, hogy nem ront ajtóstul a házba? Hogy nem tudom egyértelműen leszűrni a következtetést, hogy kellek-e neki? Nyilván dolgozik a szokásos paranoiám, vagy nevezhetjük önbizalom hiánynak is. De face to face találkozás alkalmával nem vagyok képes rájönni arra, hogy bejövök-e neki. Bezzeg mikor online csevegünk, akkor sokkal merészebb, én pedig szentül meg vagyok győződve, hogy ugyanúgy viselkedek irl és online egyaránt. De lehet tévedek...

Az történt ugyanis, hogy felmentem hozzá. Mint hatalmas empátiával megáldott egyén, személyesen tettem tiszteletemet nála, hogy kvázi elősegítsem a gyógyulását, hiszen megfázott a szentem. Vittem neki valami gyógynövényes teát, aminek nagyon örült, és még utólag is hálálkodott érte, hogy szerinte hatásos, és emellett finom. A pálinkát is gondosan bekészítettem, mézes ágyas meggyest vettem, de nem mutatott hajlandóságot a közös ivászatra.

De ne rohanjunk annyira a közepébe... Pénteken meló után megvolt a betervezett kocsmázás kolléganőmmel. A 'szokásos' helyünk tele volt középiskolás suttyókkal fiatalokkal, és mivel harapni lehetett a füstöt - holott dohányosokként ennek nem kéne zavaró tényezőnek lenni, gyorsan kihátráltunk a kocsmából. Mentő ötletként bedobtam a Szimplát, egyrészt már rég jártam arra, másrészt meg kolléganőm az eddigi elbeszéléseim hatására már nagyon kíváncsi volt rá. Így végre megismervén a helyet, roppant nagy lelkesedést sikerült kiváltanom belőle, hiszen jó hely, tudom én :) Némi alkoholizálás, pasikibeszélés után, kellőképpen spicces állapotban hazajutottam, és ledőltem szunyizni. Mivel emlékeztem, hogy S. csak 7 óra után fog ráérni, ezért 7 órára beállítottam az ébresztőt. Mivel az msn-t bekapcsolva hagytam, ébredés után egyből regisztráltam, hogy S. már rámírt, érdeklődve, hogy mikor is érkezem. Megpróbáltam magam rekord idő alatt utcaképessé varázsolni - 1 óra alatt ez sikerült is... Azonban azzal nem számoltam, hogy mivel a halál f*szán lakik, oda a kijutás is minimum 1 óra, és aztán haza is kéne evickélni, ha nem marasztal éjszakára. Igencsak későn érkeztem meg hozzá, és csak beszélgettünk, meg macskáztunk. Egyébként tökjófej cicái vannak, persze nem annyira arik, mint az enyém :) Mindenesetre az előbbi problémám továbbra is fennállt, miszerint nem tudom hova tenni, érdeklem-e vagy sem.

Mikor szóvá tettem, hogy kissé meggondolatlan lépés volt részemről ez a késői látogatás, és hogy hogyan is fogok hazajutni, akkor naivan felajánlotta, hogy csinál nekem helyet valahol éjszakára, vagy pedig éjszakai busz... Mivel előtte még megjegyezte, hogy másnap délelőtt átjön hozzá V. és barátnője, ezért is az ottalvást mellőztem inkább. Arról nem is beszélve, hogy ne valahol kerítsen nekem egy helyet, ahol elalhatok.. hanem akkor már vele :) De ha nem, hát nem. Így egyértelműen a tudtára adtam, hogy akkor éjszakaizás. Ki is néztem neten, hogy mikor indul és hol érdemes leszállnom. Persze elborzadtam, miután megtudtam, hogy több, mint 1 órás buszozás elé nézhetek. De ez van, kellett nekem péntek este a világ végére mennem 'betegápolóba'.

Egyébként a pálinkát igyekeztem óvatosan a tudomására hozni, vagy legalábbis diszkréten kipuhatolni, mit is szól hozzá. De V.-hez hasonlóan ő sem egy alkoholizálós fajta. Kár, mert igencsak oldja a gátlásokat. Bár legalább így most megkíméltem magam egy lehetséges kínos szituációtól, amibe előszeretettel bele szoktam keveredni, ha az első randikon iszok...

Míg hazaértem - cirka fél órás várakozást számoljunk hozzá, mert kimaradt egy éjszakai járat, lelkes sms-ezésbe bocsátkoztam egy másik A.-val! Őróla aztán végképp nem volt szó ezidáig. Ennek fő oka, hogy konkrétan csórikámat nem vettem potenciális pasiszámba, csak mint jópofa haver tekintettem rá. Azonban az utóbbi időben megsokszorozódtak a kétértelmű megjegyzéseink - igen, többes szám, mert erre vevő vagyok, ha a befogadó is olyan, és vele meglepően jól el lehet mókázni. Mindenesetre ezen az estén döbbentem rá, hogy itt akár több is lehet a háttérben, holott még csak egyszer találkoztunk egy nagyobb társasággal történő kocsmázás során, és különösebben nem hagyott bennem mély nyomot, illetve nem is beszélgettünk sokat. Szemétül megfogalmazva az elmegy kategóriába tartozik, legalábbis így tekintettem rá. De úgy elkezdtem gondolkodni rajta - tudom, igencsak megerőltető volt :) és az utóbbi pár hét fényében ráeszméltem, hogy lehet, hogy részéről több van a háttérben, mint pusztán haveri húzás. Azóta többször váltottunk sms-t, és msn-en illetve ingame is kapcsolatban vagyunk, de semmi több. Majd meglátjuk mi lesz ebből is... :)

Visszatérve S.-re, azóta többször is csevegtünk, szegénykém még betegebb lett... Jót tett biztos neki a fél órás ácsorgás velem a buszra várva. De semmi különös nem történt, viszont ha további találkozóra invitál, akkor nem fogok nemet mondani, mert kíváncsi vagyok rá. De ha meg nem kerül rá sor, akkor sem fogok eret vágni. Várom a fejleményeket, semmi több :)