jut eszembe...

 2010.02.08. 13:12

Érdekes szitu, pont a legrosszabbkor - már megint. Péntek délutánra sikerült olyan szinten a mélybe taszítani magamat, hogy máig pislogok, hogy mi a rák van velem. Ülök a vonaton, várom, hogy elinduljon, elmerülök az önsajnálatban, mikor megcsörren a telóm. Cs. volt, akiről még nem írtam, hiszen több mint 1 hónapig kb. senkiről sem írtam. Nem is kavart fel sok vizet, igazság szerint nem tetszik a pasi, de ő már kb. 2 hónapja jelen van minimum, és randizni akar(t) velem. Minden mindegy alapon részemről okés volt a dolog, csak könyörgöm, ne hívjuk randinak, mert attól a szótól is már hányok. Legyen tali... oké, de egyszerűen vagy nem sikerült egyéb elfoglaltság miatt összeegyeztetni, vagy épp behazudtam szemét módon valami kifogást, mert rohadtul nem volt kedvem kimozdulni és pont vele találkozni. Ennyire villanyozott fel a személye... egy rohadék vagyok.

Lényeg a lényeg, hogy Cs. barátunk lelkesedése érthető okokból leapadt, és mint kiderült, be is csajozott. Mondom szuper, legalább neki sikerült - valóban egyáltalán nem bántam, meg is mondtam neki, hogy örülök neki. Ő azonban mégsem annyira, mert így megint lemaradt rólam. Pff hülye... emlékezz, TALI. Nem randi! De ő lefordította a saját nyelvére, és az nem tali... Ebbe belenyugodtam, life goes on.

DE! Megint jelentkezik, hogy szakításközeli állapotba került, és hogy mi lenne ha... mondom jó. Azonban akkor voltam dögrováson valami influenza szerű képződmény miatt, így nem tartottam magam tali képesnek, ergo hárítottam. Egészen 1 héttel későbbig, én vettem a bátorságot, ráírtam, hogy ráér-e 7végén. Ez volt 1 hete. Az első face to face tali után V-vel, nem valami kocsmázós összefutás, csak mi. Kellően felajzva, összezavarodva... Amire szerintem gyógyír egy B terv, amire kézenfekvő ötlet volt Cs. Lett volna, ha nem hárít valami nevetséges módon, miszerint nem látja a 7végét, de lehet, hogy ráér, majd jelentkezik. Ehhez képest, hatalmas elfoglaltsága közepette folyamatosan láttam online... El is könyveltem magamban, hogy ez egy f*sz, nincs értelme továbbra is számításba venni, mint potenciális karbantartó.

Aztán megszólalt pénteken a telefon... na mondom megint rossz időpontot választott, hiszen épp utazok Egerbe. Rövid úton kiderült, hogy bizony nem talizni akar, hanem az orrom alá dörgölni bejelenteni, hogy megint becsajozott. És most annyira, hogy az összeköltözés is felmerült. Lepleztem ugyan meglepettségemet, mert gyors fejszámolást végeztem, és ez a románc nem tarthat régebb óta, mint 2, maximum 3 hét. Ezáltal regisztráltam, hogy bizony Cs. nem kicsit kapcsolat függő. Háttérinformációként még annyi, hogy több éves kapcsolatból lépett ki gyakorlatilag közvetlen azelőtt, hogy jelentkezett volna nálam először. Mert hogy már régóta bejövök neki - évekkel ezelőtt találkoztunk állítólag, bár én konkrétan rá nem emlékeztem. És már akkor húbammeg de kellettem neki, de hát foglalt volt. És amióta felbukkant, azóta a második nővel jön össze, és emellett engem is megkörnyékezett, ami igazából rendben van, csak azért furcsállom ezt a hirtelenséget. Hogy máris összeköltözés...

Szomorúan közölte aztán, hogy úgy érzi, hogy behülyített engem. Mondjuk én ezt nem így nevezném, inkább csak megrögzötten próbált valakibe kapaszkodni, mert egyedül elképzelhetetlennek tartja az életét. Nagy kegyesen persze felajánlotta, hogy maradjunk kontaktban ingame, de ha ráírok, és véletlenül nem válaszol instant, akkor az azért van, mert újdonsült asszonykája is ott figyel. Aki mellesleg ismer engem, mert ő is ugyanazon a szerveren játszik, mint mi. Itt már kezdtem egyre kíváncsibbá válni, és gondolatban lefuttatni a lehetséges személyek listáját, de okosabb nem lettem. Inkább csak zavart váltott ki bennem, mert - közöltem is vele - én nem szoktam kompromittáló dolgokat írogatni neki...

Nem lenne érdemes ezzel foglalkozni, de ez a pár perces telefonbeszélgetés a legrosszabbkor ért, és érthetően szarul éreztem tőle magam. Nem azért, mert gyakorlatilag lepattintott egy olyasvalaki, aki iránt különösebben semmit sem érzek, sőt ő volt az, aki nyomult rám. Épp ezért, ezek után, teljesen értetlenül állok az eset előtt. Ez amolyan revans, hogy lássam, hogy miután én nem törtem magam érte, hiphop pótolhatóvá váltam? Hogy lemaradtam róla? Akkor is ő sajnálkozott emiatt... én ugyancsak megmondtam neki, hogy örülök, hogy talált valakit. Így van jól. És csak a sértettség maradt meg bennem nyomokban, hogy ezek után még az orrom alá dörgöli a jelenlegi helyzetet. Nem értem. Aki igen, az felhomályosítana?

A bejegyzés trackback címe:

https://homoktovis.blog.hu/api/trackback/id/tr821739042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása