A vártnak megfelelően a céges karácsonyi buli minden eddigi kötelező megmozdulást alulmúlt. Még egy ilyen feszengős, kínos eseményt, mint ami ez volt... Részt vett a kollégákon és főnökségen túl pár meghívott vendég, és szinte mindegyik megörvendeztetett minket egy-egy hegyibeszéddel, és majdnem egy órát kellett állva tölteni, úgy téve, mintha figyelnénk. A meghívottak persze valami nagykutyák voltak, kamarai tagok, ügyvéd, ilyesmi, és gyakorlatilag csak a főnökséggel vegyültek. Szerencsére, mert speciel a nevüket nem vagyok képes megjegyezni, abba már bele se tudok gondolni, hogy mégis mit beszéltem volna bármelyikkel is. Egyiknek véletlenül be lettem mutatva, de gyorsan kimentettem magam, mert épp dohányozni indultam, és hát az nyilván mindennél fontosabb. Mondjuk a kaja nem volt rossz, ilyen mini szendvicsek voltak, és bor is volt, amelyből azért mértékkel fogyasztottam, mert ahogy körbenéztem, a kollégák alig-alig fogyasztottak piát. Zene nem volt, pedig az sokat dobott volna a hangulaton. Az egész esemény azzal telt, hogy mindenki az ajtót nézte, töprengve azon, hogyan tudna a legkisebb feltűnés mellett távozni. 5 óra magasságában szerencsésen sikerült is lelépni kolléganőmmel, akivel aztán még iszogattunk egy közeli kocsmában. Sajnos a többiek nem tudtak jönni, egyiküknek dolga lett állítása szerint, a másik lánynak meg még maradnia kellett a buliban, hogy a főnökség kellőképpen ki legyen szolgálva... Undorító az egész, a nagyfőnök egy üveg bort nem képes/hajlandó kinyitni magának, ezt is mástól várja el. Emiatt aztán szerencsétlen csajnak 7 óráig benn kellett szobroznia, mint ma megtudtam. Jó nagy kib*szás, hiszen elvileg ez az egész rendezvény a dolgozók számára is lett volna tartva... nem irigylem.