Amire számítottunk, beigazolódott, alig-alig jöttek el a könyvbemutatóra. Eleinte vérciki volt, mert gyakorlatilag csak a kiadótól voltunk összesen 5-en, de aztán szerencsére befutott még néhány ember. Ettől függetlenül a Czeizel professzor szokásához híven érdekes előadást tartott, és ismét kedvet kaptam ahhoz, hogy elolvassam a könyvét. Ami visszatartott eddig, az a 604 oldal, és hogy különösebben nem vonzódok a genetikához illetve a festészethez. A legutóbbi kiállítás alkalmával, mikoris egy standon árultuk a kiadó könyveit, akkor bele-beleolvasgattam, és egész emészthetően fogalmaz, és feszeget érdekes témákat. Úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy elolvasom, mielőtt Apának ajándékozzuk karácsonyra a tegnap dedikált könyvet, amit beszereztem neki.
Kedves kolléganőmmel, akivel tegnap részt kellett vennünk a könyvbemutatót, és a szervezést bonyolítottuk, most azon szurkolunk, hogy ne b*sszanak le minket, amiért ilyen kevesen jöttek el. Nehéz úgy csodát produkálni, ha ez már a 2. bemutató volt, ráadásul nem kaptuk meg időben a címlistát, hogy kinek küldjünk meghívót. Legközelebb szerintem azt fogom csinálni, biztos ami biztos alapon, hogy felhasználom a közösségi oldalak nyújtotta lehetőségeket, és üzenőfalra kipostolom az eseményt, hátha eljönnek többen... Persze semmi körüzenet, nem akarom magam megutáltatni senkivel. Nem szeretem, mikor efféle dolgokra használják ki egyesek az ismerettségi körüket. Arról nem is beszélve, mikor meg akarnak téríteni valamire, át akarnak csábítani valahova, a világ legjobb, legegyszerűbb és leginkább megfizetett állását akarják felkínálni. Mintha ennyire naív lennék...
Pont ma kaptam ugyanis egy e-mailt a facebook-on keresztül egyik unokahugomtól, akiről speciel sosem voltam kifejezetten jó véleménnyel, de ezt most inkább nem ecsetelem annyira. Ez a semmirekellő csaj ugyanis kiszarta a spanyol viaszt, és pénzügyi tanácsadóként kezdett el dolgozni. Már az is elég abszurd, hogy dolgozik... Na tehát, kapva kapott az alkalmon, hogy nekem lakáshitelem van, és ő milyen tájékozott és persze bank illetve biztosító független. A saját anyjának az autója hitelét is menedzselni fogja, tehát higyjem el, ez nem átb*szás. Most azon agyalok erősen, hogy milyen dumával rázzam le. Ugyanis találkozni akar, és említette a levélben, hogy hugomat is meg fogja keresni. Majd szövetkezek vele, hogy valami egyezményes leépítő szöveget kreáljunk. Annyira kellemetlen ez a szitu, mert gyakorlatilag rám akarja erőltetni magát, és persze mivel rokon, nem lehet (nem illik) csak úgy szó nélkül hagyni. Mert ha valami ismeretlen, vagy felületes ismerős írna, akkor szimplán nem válaszolnék, vagy max. valami "kösz de nem érdekel" dumával leráznám.
Bahh iszonyat bosszant ez a szitu. Nem tudom máshoz hasonlítani ezt a fajta munkát, mint a porszívó ügynökök... Ugyanis ha én akarok valamit venni, vagy szolgáltatást igénybe venni, akkor azt én elintézem, utána járok, és így jöhet szóba pénzügyi tanácsadó. Ja igen, ilyen álnéven fut jelenleg unokahugom. Hirtelen pénzügyi tanácsadó lett belőle, gondolom elvégzett egy 2 hetes traininget, és már mindent tud. És természetesen eredményt kell elérniük, nemcsak a saját megélhetéséért, hanem mert gondolom megy a nyomás felülről, hogy értékesítsen/kösse a biztosításokat. Ilyen esetben eleinte a delikvens persze mi máshoz, mint a saját ismerettségi köréhez nyúl, barátok, ismerősök és hát a család. Ha pedig ellenállásba ütközik, akkor meg kb. én vagyok a hülye, korlátolt, szűklátókörű, hogy a saját jövőmre nem gondolok, pedig az ő által nyújtott lehetőséggel megváltanám a világot, és minimum milliárdos lennék. Na persze. És arról még nem is szóltam igazán, hogy ez az unokatesómat mennyire nem tartom okos embernek... nekem ne ossza az észt egy suliból kibukott tróger munkakerülő szülőkön élősködő kislány. Hú de kiadtam ezt most magamból :)
