Elkapott a szenzációhajhász cím gyártása, iszonyat büszke vagyok magamba, mert nem hosszú perceket töltöttem el félig lefagyott aggyal a cím kitalálásán töprengve. Az előző postban a karácsonyi dekoráció szépségeiről regéltem, most jön mindenki kedvence, az ajándékok beszerzése. Hatalmas előrelátásról tesz tanubizonyságot a hugommal való szervezkedésünk, miszerint már előre kitaláltuk - nagyjából -, hogy ki mit kap. Apu-Anyu-Mostohaanya kipipálva, és emellett megegyeztünk abban, hogy mint jó testvérekhez méltóan, egymásnak konkrétan nem veszünk semmit. Vagy ha mégis, akkor csak jelképesen, valami óccót. Én máris megszegtem a fogadalmat, ugyanis huginak beszereztem az ajándékot. Már majdnem leírtam, hogy mit, de mi van, ha valamilyen szerencsétlen véletlen folytán idetéved, és elolvassa. Így odalenne a nagy-nagy meglepetés. Viszont mivel azért taktikusan elárultam neki, hogy kap valamit, ezért bebiztosítottam magamat, hogy én is fogok kapni valamit. Már tudom is, hogy mit: eléggé a végét járja a szempillaspirálom, ezt pedig sürgősen pótolni kell. Kicsihugi nem nagyon jön most a képbe, mert ő konkrétan teljes mértékben ki van hagyva az ajándékozási project előkészületeiből. Így alakult az évek során, mondjuk szerintem mi, a 2 nővére b*sztuk el a dolgot, mert mi úgyis mindent lezsíroztunk előre, ergo neki már semmit sem kellett csinálnia, max. tartania a kacsóját, hogy ő is átadjon valami ajándékot. Időnként sikerült kiverni belőle némi hozzájárulást a költségekhez, de ez nem valami bevett szokása.

Ami azonban a nagyobb gond, hogy fogalmunk sincs, hogy öcsinek és mostohahuginak mit is fogunk venni. Mert még Anyának levadászni az ajándékait talán nem lesz annyira vészes feladat. Na de végigjárni a játékboltokat öcsi miatt, meg egyáltalán egy 14 éves kamaszlánynak bármi olyat venni, ami miatt nem borul ki, és neadjisten visszamarad a fejlődésben... Talán valami könyv lesz, esetleg csajos cucc, bizsu, akármi. Az esélytelenek nyugalmával indulok, kész lutri az egész. Ugyanis tartjuk azt az álláspontot, hogy ha már ajándék, akkor legyen lehetőség szerint hasznos, mármint biztosak legyünk abban, hogy nem fog a kukában/nem látható polcon díszelegni. Semmi haszontalan kacat nem jöhet szóba, az ilyen kényszerajándékozásnál azonban akaratlanul is belefuthatunk ebbe.

Lényeg a lényeg, hogy a ma délután az ajándékok beszerzésével fog telni hugival karöltve. Tettem egy elkeseredett próbálkozást délelőtt, hogy tegyük át a mai vásárlási projectet egy másik időpontra. Elég csak kinézni az ablakon, szörnyűséges ez az idő, és esernyővel felszerelkezve nem egy nagy élmény caplatni a plázában. De sajnos esélytelen volt, hugi nem engedett, ugyanis ő máskor nem ér rá. Mondom ott a hétvége, ideális, úgyis tökmindegy mikor megyünk, most már várható, hogy bármely nap ill. napszakban tömegnyomor van a plázákban - á lá karácsonyi készülődés. De nem, a hétvégét a pasijával tölti. Nabumm. Bele se gondoltam ezidáig, hogy micsoda hatalmas alibit szolgáltathat egy pasi! Azt hiszem tényleg itt az ideje beújítani valakit, ha másért nem, akkor a kellő mennyiségű kifogás gyártásához...