Azon töprengtem, hogy vajon gáz dolog-e azért nem írni posztot, mert tudom nagyjából az ismerőseim közül, hogy kik olvassák, és nem feltétlen akarom, hogy kitudódjon például a lelkiállapotom? Gáz az, hogy nem akarok rinyálni, és azt se leírni, hogy mivel kapcsolatban? Biztos nem gáz. Miért is lenne gáz, nem akarni beszélni a problémákról. Kvázi beismerni ezeket a dolgokat azáltal, hogy írásba öntöm! Mert ha leírom, megfogalmazom és kiposztolom, azt akár gyónásnak is felfoghatom. És ha erre reakciókat is kapok, mondjuk vigaszt, megnyugtatást vagy megoldás-keresést, az azt jelenti, hogy foglalkozni kell a dologgal. Vagy esetleg magyarázkodni, belemenni a részletekbe, ok-okozat elemzés, akármi.
Ez a "söpörjük a szőnyeg alá" mentalitás egyre jobban eluralkodik rajtam, de a söprés nem abból áll, hogy egyáltalán nem foglalkozok ezekkel, hanem egyszerűen nem beszélek róluk. Aminek szimplán csak az az eredménye, hogy én belül őrlődök, kifele pedig igyekszem nem mutatni semmit (ami alapvetően is jellemző tulajdonságom). Már amennyiben ez sikerül, én nem látom magamat kívülről. Ráadásul közelednek az ünnepek, az ezzel járó stresszel is, ajándék vásárlás, vidékre utazás, ott mettől meddig maradás, ilyesmi.
Randi project is toporog egyhelyben, sok hideget kaptam mostanában külsőmről-belsőmről egyaránt, cseppet sem kedves ismerőstől és ismeretlentől is. Tudom jól, hogy pont az ilyen emberketől származó beszólás-félékkel egyáltalán nem kellene törődnöm. De egy amúgy is megtépázott önbizalomnak ezt nem olyan egyszerű beadni. Ilyen állapotban hiába olvastam el a Kánya Kata könyvét, amiből csak úgy sugárzik a pozitív energia, egy pillanatra át is jön, de aztán mintha sosem lett volna. Mert így, még ha sikerül is találni egy potenciális randi partnert, szinte 100%, hogy rövid úton menekülőre fogná magát, mert kit szórakoztat a keserűség. Vagy ha sikerül is találni egy tetszetős példányt, és megcsillan a reménysugár, rövid úton el is tűnik, miután kiderül, hogy átverés az egész. Azt hiszem, továbbra is pihentetem a dolgot, hátha rendeződik a lelki békém, csak félő, hogy önmagát generálja a probléma. Azért reménykedek, hogy lesz egy jó hétvégém, eddig minden jel erre utal, leszámítva azt, hogy 2 napja megfázással küzdök.
