Bizony ám, szerdán ellátogattam kicsihugival az Allee-ba, és részt vettünk Kánya Kata könyvbemutatóján. Abból indultam ki, hogy kb. annyian lesznek, mint az előző heti céges bemutatón. Ezzel ellentétben ha 10 embert összeszámoltam, szerintem sokat mondok. Pont összetalálkoztam 2 ismerős libris arccal, akik az előző héten is ott voltak, és segítettek nekünk az előkészületekben, és csevegtem velük egy kicsit. Mint megtudtam tőlük, azért vannak ilyen kevesen, mert ez már a sokadik könyvbemutatója a Kánya Katának, és már nem hat annyira az újdonság erejével. Erre egész rácsodálkoztam, ugyanis mikor a napokban a boss kitalálta, hogy legyen még egy bemutató az új könyvünkről, akkor totál hülyének néztük kolléganőmmel. De hát ezek szerint ez nem is annyira szokatlan dolog. Bár azt még mindig nem tudjuk, hogy kiknek küldjünk egyáltalán meghívót, esetleg ugyanazoknak, hadd örüljön az is, aki az előzőre nem tudott eljönni. Vagy a fanatikus rajongóknak, akik minden összejövetelen jelen vannak, ahol megjelenik a Czeizel professzor.

Na tehát, a Kata egy tünemény. Nagyon csinos, fiatalos, de nem akar tinilánynak látszani, ápolt, és rendkívül kedves. Jó érzés volt hallgatni, és maga a könyve is nagyon tetszik nekem. Bár kissé elakadtam benne, nemcsak azért, mert annyira nincs sok időm olvasni, hanem mert túl sok olyan dolgot fedezek fel benne, ami rám is illik, és ilyenkor inkább lerakom a könyvet, hogy rágódhassak rajta eleget. Nem véletlenül olvastam kb. fél éven keresztül a Csernus könyvét is...

Az 1 órás beszélgetés hamar eltelt, közben ki lehetett tölteni egy kvázi személyiség tesztet, amiben ha kijött eredményként az, hogy igazi nő vagyok, akkor nyertem egy randinapló féleséget. Nem kérdés, hogy nekem ez jött ki :) Ahogy kicsihuginak is, így gazdagabbak lettünk egy-egy jegyzetfüzettel, némi csajos hülyeséggel kiegészítve. Minden egyes lap alján ugyanis szerepelnek - ha jól emlékszem - ugyanazok a kérdések: hány szál cigit szívtam el, hány pohár bort ittam meg, hány randit puskáztam el, illetve hány csók csattant el. Mondtam is a Katának, hogy félve kezdeném el ezt vezetni, mert csak kb. lelombozna az eremény...

Egyébként én voltam az első, aki odament hozzá dedikáltatni. Kicsit égő pofával adtam a kezébe a könyvet, ugyanis már pár hete a táskámban hordozom magammal - a fogorvosnál várakozás közben kifejezetten hasznos olvasmány, elvonja a figyelmemet a parázástól. Emiatt szegény könyv elég viharvert állapotban van, de szerencsére a Katát ez nem zavarta. Váltottunk egy pár szót, és továbbra is nagyon szimpatikus. Bár én kifejezetten hülyén tudok viselkedni ilyen szituációkban, most sem volt másként. Pl. elfelejtettem bemutatkozni... marhaciki, tudom. Mikor dedikált volna, akkor esett le, hogy mekkora tahó vagyok, és gyorsan elhadartam neki a nevemet. Na meg persze az idióta locsogás, ami ilyenkor kitör belőlem, kb. az Amerikai pitébe való színvonalú. De hát ez van, különösebben nem lepődök meg saját magamon. Alapvetően jól éreztem magam, és pozitív élményekkel zártam ezt a napot, és ha lesz még hasonló esemény a jövőben, ha megtehetem, mindenképp ellátogatok.