Jelentős nap ez a mai, ugyanis valami pályázat révén a cég megnyert nyelvoktatást és kommunikációs traininget a munkatársak részére. Mivel én még tökre új vagyok, alig 2 hónapja kerültem ide, nekem nem jár az oktatás - szerencsémre! Mondjuk az angol jól jött volna, kicsit feleleveníteni az emlékeket, meg sosem árt a gyakorlás. És ahogy hallottam a kollégáktól, a tanár is jó. De annyi baj legyen, ettől nem esek depresszióba.

Ami viszont most is épp folyik, az a kommunikációs training. Na ezt bármi áron meg akartam úszni, annyira nem bírom az ilyen csoportos marhulásokat. Bezzeg előző munkahelyemen, időnként tartottunk munkaidő utáni céges csapatépítő trainingeket. Azaz berugtunk, mint egy disznó...

Az egészben épp az a legtutibb, hogy pont abban az irodai részben zajlik a training, ahol én is vagyok, ergo félfüllel hallom az egész bohóckodást, és igyekszem nem felröhögni hangosan időnként. Nehéz így a munkára koncentrálni, bár valamilyen csoda folytán már utolérem lassan magam, reményeim szerint elég laza napnak ígérkezik a mai. Bár most, hogy ezt írásba öntöttem, félő, hogy elkiabáltam...