Komoly alkotói válság csapta fel a fejét, legalábbis az utóbbi időben bekövetkező bejegyzés nélküliségből ezt lehetne következtetni. A tény az, hogy bár élem az életem, történnek dolgok, de tökre unalmasak, esetleg bosszantóak, vagy épp fájdalmasak. A szó szoros értelmében. Ugyanis folytatódik a fogászat project, azaz tegnap megtörtént gyökérkezelésem 2. felvonása. Meg lehet dícsérni, mert igazi hősként viselkedtem! Egy zokszó nem hagyta el a számat, nem paráztam (vagy legalábbis csak nagyon mélyen, magamban), nem rinyáltam, csendesen tűrtem a kínzást. Még a szuriból adódó fájdalmat is meglepően jól viseltem, baromira büszke vagyok ám magamra! Megint lezsibbadt a fél arcom, az orrom is, érdekes érzés. Viszont ahogy múlt el a fájdalomcsillapító hatása, úgy egyre jobban kezdett erősödni a fájdalom, mely a gyökérkezelt fog környékéről származik. Gyengébb idegzető olvasóim itt most hagyják el az oldalt, némi részletezés következik. Maga a fog nem fáj, hiszen az idegeket kiiktatták, és igazából az érdemi művelet maga a gyökértömés volt, de még előtte alaposan ki lett takarítva a gyökércsatorna, vagy mi a fene - ha jól emlékszem, ezt mondta a doki. És ezáltal alaposan meg lett bojgatva, mozgatva a fog, ergo innen származik a fájdalom, amit érzek. A tömés simán lezajlott, bár igazság szerint a fogászati beavatkozás teljes ideje alatt csukva volt a szemem, csak néha leskelődtem, de nem vittem túlzásba, nem akartam magam feleslegesen stresszelni.

Az éjszaka relatíve nyugodtan telt, bár időnként arra eszméltem, hogy fájok. Reggelre viszont már minden bajom volt, konkrétan úgy éreztem, mint akinek kiverték a fogát. Mikor meggyőztem magam, hogy ez csak némi tévképzet, idegesen valami fájdalomcsillapító után kutattam a lakásban, és találtam is valami gagyi fapados gyógyszert - mint gyakorlott (gyakorló?) fejfájós, mindig van itthon valami, és a gyengébb gyógyszerek nem sok csodát tesznek, hiába a beléjük vetett hatalmas hitem... Így az egész napom kb. meg lett b*szva, mert konstans fájdalommal (ezt a kifejezést a doktor house-ból/tól tanultam) nem nagy öröm az élet. És munkanap lévén nem igazán szerencsés ötlet full kiütnöm magamat gyógyszertúladagolással. Így kevésbé csendesen szenvedtem, ráadásul fos az idő, minden szürke, hol esik az eső, hol nem, és még hülyeségekkel és értelmetlenségekkel is szembesülhettem melóban - de ezt inkább hagyjuk, csak azért sem hozom haza a munkát!

De végre itthon, ráadásul kedd van, ma mennek a tv-ben a kórházsorozatok, ez az egyetlen nap, mikor egyáltalán bekapcsolom a tv-t. És mivel a legjobb gyógymódok még mindig a házi praktikák, az itthon talált Fütyülősből (mézes meggy) történt fogyasztás teljesen elviselhetővé tette a fogproblémát:) Arról nem is beszélve, hogy holnap aztán izgalmas dologban veszek részt: könyvbemutatónk lesz, és mivel ilyenen még nem voltam (kivéve múlt pénteken, de ez egy másik történet, hamarosan megírom), pláne nem 'új' munkahelyemnek köszönhető saját kiadású könyv esetében, remélhetőleg lesznek blogolásra váró események. Na kezdődik a Vészhelyzet, már itt sem vagyok!