Nem garantálom, hogy minden elnevezés találó lesz, mert viszonylag ritka dolognak tartom, hogy valakit egy vagy két szóval lehetne jellemezni. Jelen esetben épp ez a helyzet áll fenn, így majd valami körülíró címet fogok a post írása közben kitalálni.

Második randipajtás elsőre abszolút nem jött be. Másodjára sem. Szigorúan a külsőségekről beszélünk, kb. egymagasságúak vagyunk, nagyon vékony, és hát nem szép. Félhosszú egyenes hajjal, középen elválasztva, szemüvegen keresztül tekint rám a fotón. Gyorsan meg is jegyzem, hogy a szemüveg nem hátrány, de hát nem mindenkinek áll jól. Mondjuk speciel az ő típusához passzolt, de ez nem is lényeg. Viszont dohányos, ami nálam pozitívum, lévén hogy én is a büdős bagósok táborát erősítem. Most is épp koncentrálok erősen, nehogy le ne hamuzzam a billentyűzetet, már megint... De hogy ne csak a negatívumokat soroljam, tegyük hozzá, hogy azért valami megfogott az emberben, ha már a találkozásba belementem, és nem feltétlen csak a végső elkeseredés motivált :) Nagyon jó volt a dumája! Bővebben kifejtve: értelmes, vicces, hasonló humorérzék, művelt, olvasott - egy könyvesboltban dolgozik, talán szakmai ártalom, sose baj. Kifejezetten élvezetesek és szórakoztatóak voltak eszmefuttatásaink, emiatt egyáltalán nem tűnt esélytelennek és reménytelennek a dolog látatlanban. Így hát egykettőre találkozásra került a sor. Helyszín, időpont lefixálva, nem késett, és együtt elbaktattunk a kiszemelt pubba. Sajnos első látásra roppant mód taszított a külseje, nagyon szemétül hangzik ugyan, de a bottal sem... típust képviselte. No annyi baj legyen, attól még az este telhet kellemesen, legalább beszélgetünk egy jót. Azonban elkövettem azt a hibát, hogy csak némi alkohol bevitele mellett tudtam elvonatkoztatni attól, hogy mekkora viszolygást vált ki bennem az ember, ergo berúgtam mint állat... Mentségemre szóljon, hogy ő is! Sajnálom, nevezzen bárki felszínesnek, de egyszerűen egy csöppet sem vonzott a fickó, kifejezetten csúnya volt, és most veszettül próbálom a legemészthetőbb és kevésbé megbotránkoztató szavakat használni. Elsőre kb. azt akartam leírni, hogy csak piával bírtam elviselni a helyzetet... de én ilyet nem mondok! :)

Miután regisztráltam, hogy ha még egy pohár valamit megiszok, itt bizony baj lesz, javasoltam, hogy induljunk el szépen haza. Nem is tudom, talán február-március környéke lehetett, és legnagyobb örömömre elkezdett szakadni a hó, aminek az lett az eredménye, hogy az eleve ingatag járásom teljes instabilitásba csapott rá. Természetesen hős lovagunk kihasználva az alkalmat míg eljutottunk a körútra, felajánlotta, hogy karoljak belé. Fél percig se tartott a roppant romantikus közlekedés, le akart smárolni. Finoman de határozottan hárítottam, már amennyire ez megvalósítható enyhén spicces állapotban, mindenesetre a villamosig önerőből jutottam el. Szerencsére nem kellett sokat várni, egykettőre már a Blaha irányába tartottunk. Addig röpke beszélgetés, egyre kínosabb érzet részemről, csak szabaduljak már meg tőle. Ez a naiv próbálkozás a megcsókolásra még részegen sem tetszett tőle, azon túllépve, hogy nem jött be az ember, én egy pillanatig sem éreztettem vele, hogy erre neki van esélye. Tudom, ittas állapotban megszűnnek a gátlások, de akkor is, egy minimális helyzetfelismerő képesség mindig jól jön. Tehát, időközben Blahára érkezés, még a megálló előtt mondta, hogy na akkor eljött a búcsú ideje. Erre rápánikolva elmormoltam egy imát, hogy ne akarjon mégegyszer megpróbálni megcsókolni. Fel is ajánlotta, hogy hazakísér, de udvariasan, amennyire tőlem telhető volt, hárítottam. És akkor a villamos megállt, én óvatosan leszálltam, és mire környezetemet felismertem és stabilan álltam, hirtelen azt észleltem, hogy egyedül vagyok. Nézek, hol a csávó, fennmaradt-e a villamoson, vagy mi van, mikoris észrevettem, hogy ezerrel halad a 7es busz megállója felé. Na mondom, nem gondoltam volna, hogy ennyire megkönnyíti a könnyes búcsúnkat, így egy vállvonás és belül örömujjongás közepette szépen hazasétáltam.

A mai napig nem értem ezt a köszönés nélküli távozást, ugyanis másnap este msn-en ő is beközölte, hogy mennyire jól érezte magát, és szeretne még látni, de előtte még óvatosan szóba hozta az előző napi érdekes elválásunkat, miszerint ne haragudjak rá, vannak hülye dolgai. Értelmet ugyan bennem nem nyert a dolog, de biztos én vagyok retardált. Mindenesetre szépen elutasítottam, nem kérek belőle. És csak egy kicsit csesztem ki magammal, ugyanis abban a könyvesboltban, ahol dolgozik, időnként én is megfordultam, mert útba esik és jó kis akcióik vannak, így hogy megkíméljem magam a kínos találkozástól, kénytelen voltam a távolabb lévő üzletbe átszokni... micsoda pech :)