Majdnem azt írtam, hogy mint minden normális ember, napközben a munkahelyemen vagyok, de aztán gyorsan meggondoltam magam, mert az utóbbi időben az jött le, hogy ez mégsem annyira normális. Tudom, válság, sz*r gazdaság, munkanélküliség, van minden... és mégis, az utóbbi időben relatíve sok új emberrel ismerkedtem meg, - mass randizás, majd erről később részletesebben :) - és meglepően sokan csak keresgélnek, de nem találnak. Pocsék szitu, főleg ha kirúgás az ok, bárki kerülhet hasonló helyzetbe, na de sok-sok hónapon keresztül? Ez így mi? Na jó, lehet nem kéne a 2. bejegyzésemmel magamra haragítani a kedves olvasókat, így sürgősen befogom a számat :)

Amiért is megszültem az 'at work' címet... épp dolgozom, nagyon is, csak épp szünetet tartok, és írok! Új hely, 4. hetem, sokat figyelek, és hatalmas erőfeszítés árán relatíve keveset beszélek! Még kevesebbet káromkodok, jó dolog ez az önuralom gyakorlás, sosem árt... Valami azt súgja nekem, hogy érdekes témákat fognak szolgáltatni a kedves kollégák, főként a főnököm. Szigorúan névtelenül természetesen, és úgyis kiszínezem, ha túl unalmas az igazság :) na jó nem is.