Kezdjük azzal, hogy imádom az öcsémet! Rosszaság, amolyan komisz módon, a szeme sem áll jól, és pont emiatt annyira tüneményes zabálni való, és képtelenség haragudni rá. Pedig lőtt már seggbe játékpuskával, aminek a nyoma gyönyörűen látszódott napokig...

Busszal fel Pestre, félúton a busz megállítása, mert neki pisilnie kellett... szerencsére sofőrbácsi megértőnek bizonyult, és az utasok sem lázadoztak. Emellett egész csendben volt, élvezte a sebességet, a tájat.

Jó előre kiötlöttem egy vázlatos haditervet, hogy legyen azért kellő mennyiségű B terv. Múzeum, mozi, meki, stb. 3 órára érkeztünk meg, azonban a múzeumok csak maximum 5 óráig vannak nyitva. Így némileg sietnünk kellett, hogy legyen elég idő a nézelődéshez. A Természettudományi Múzeum sikeres választásnak bizonyult, öcsike figyelmét kellőképp lekötötte, és szerencsénkre alig-alig voltak nézelődök. Bár a bogarakat számomra túlságosan hosszú ideig bámulta... brrrr. Ráadásul ingyenesen bejutottunk, már nem is értem miért, valamit magyaráztak, de lényeg a lényeg, hogy nem kellett fizetni. Naivan persze megígértem öcsinek, mikor észrevette a szuvenír boltot, hogy kifele menet választhat valami apróságot. Amit persze még véletlenül sem felejtett el :) Az egyenleg: 12 darab műanyag hangya, 2 mini gyík és 2 mini hal. Az egyik gyíkot nekem adta... hogy azért nekem is jusson már valami :) Egyébként érdekes módon a kitömött állatok kevésbé izgatták, inkább a csontvázak, koponyák, na meg a nyomogatható gombok...

Azt még véletlenül sem hagyhatom ki, hogy öcsike előre készült a velem eltöltött időre: rajzolt nekem! Teljesen odáig voltam és vissza, és jobban lekenyerezett ezzel, mintha 10 percenként puszit adott volna. Már most nagyon ért a nőkhöz...

Múzeum után, a mozgólépcsőzést és metrózást kellőképp kiélvezve - és párszor direkte a szívrohamot hozva rám azzal, hogy elindult egyedül, hogy ő leszáll... majd pánikomon baromi jól szórakozva, visszaértünk a keletihez, onnan troliztunk az ArénaPlázáig. 5től mozi, előtte hepimílmenü, majd sorban állás a jegyért ill. a büfé előtt. Kellemes perceket okozhattunk a várakozóknak, mert öcsi valamiért nagyon elemében volt - imádta a velem töltött idő minden percét! Azon szórakozott például, hogy a hátam mögé bújt, és mikor fordultam, mozgott velem együtt, mintha nem tudnám, hogy ott lenne... :) és közben jókat vihorászott. Szereztünk a mekiből ilyen mozgó múmia kezet, hepimílhet adták, azzal is elég jól eljátszottunk.

Egy picit aggódtam, hogy mi van, ha unni fogja a mozit, de tudtam, hogy már színdarabot is végigült nyugodtan, ez pedig mese, tehát nagy tragédia nem történhet. És így is volt, szája be volt fogva, mert popcornt evett, és a film is jó volt, még én is egész élveztem.

Ezután még némi rendbontás következett a plázában, futkározás, kergetőzés, majd indulás haza: busz majd villamos. Igyekeztem lefárasztani minél inkább, reménykedtem benne, hátha elalszik nálam. Az eredmény az lett, hogy én kerültem elalvás közeli állapotba... még most is :)

Cica meglepően toleránsan viselkedett öcsivel, öcsi pedig meglepően gyengéden bánt cicával. Édesek voltak együtt :) én hülye pedig nem készítettem róluk fotót. Készült 2 kép a múzeumban, majd feltöltöm, bár az efféle igéreteimet nem szoktam betartani...

Összességében: az öcsim jófej, és én vagyok a kedvenc nővére. Máskor is szívesen bevállalom, remélem akkor már jó idő lesz, tehát állatkert+vidámpark... :)