Már nagyon várom az ünnepeket. Nem kifejezetten az ünneplésért, hanem mert nem kell dolgozni. Figyelembe véve a tényt, hogy konkrétan idén igazi szabadságon nem voltam, már eléggé kikezd. Egész nyáron melóztam, nyaralás ki volt zárva, hiszen ott éltetett az év során az írországi kiruccanásom Éva barátnőmhöz. De aztán ezt sikeresen elszúrtam azáltal, hogy találtam magamnak új munkahelyet. Aminek köszönhetően aztán szóba se jöhetett az, hogy én 2 hétre eltűnök. Fájdalmas döntés volt, nehéz időszak, hiszen az új meló meg baromira kellett, de nagyjából már túlléptem rajta. Viszont így pihenés nélkül maradtam. A próbaidőm most fog lejárni, ez idő alatt természetesen nem voltam szabin. És mire véget ér, kb. már jön is a karácsony. Persze a 2 ünnep között nem ússzuk meg, ügyelet-szerűség lesz, ami azt jelenti, hogy több napra is be kell majd jönnöm dolgozni. Elképzelésem sincs, hogy minek, a kollégák beszámolói alapján tömény semmittevéssel és unalommal telik ez a pár nap. És csak azért lett kitalálva ez az egész, mert konkrétan a főnök nem tud magával mit kezdeni...

Mindenki egyre türelmetlenebb, fáradtabb, ezáltal az amúgy sem túl nyugodt légkör jóval feszültebb a megszokottnál, már amennyire volt időm ezt megszokni. 3 hónap azért csak 3 hónap, bár jóval többnek tűnik.

Ráadásul ma lesz megint könyvbemutatónk. Ugyanaz a könyv, 2. felvonás. Épp azon megy a para, hogy kb. senki sem jön el, mert hiába küldtük ki a meghívókat, ugyanazok kapták meg, mint az 1. bemutató előtt. És persze ez azt is fogja jelenti, hogy ma is későn érek haza, mert 6 órakor kezdődik az event. Mire ráhangolódnék az otthoni lustálkodásra, már ott tart az idő, hogy aludni megyek. Nem szeretem az ilyen zsúfolt és stresszes hétköznapokat.