Rég szültem már meg ennyire béna címet asszem, komolyan mondom, nehezebb címet kitalálni, mint megírni egy postot. Mert hát végülis itt csak arról van szó, hogy leírom azt, amit gondolok, amit megéltem, de mindezt pár szóban összefoglalni szerintem nehéz. Vagy csak jó szokásomhoz hűen ezt is túlkomplikálom. Na mindegy, lényeg, hogy nem beszólni a béna címekre :)

Ha kedd, akkor... nem Kiskegyed, hanem kórházsorozatok! Nem mintha ez lenne az, ami egész nap tartja bennem a lelket, de ha éppenséggel nem felejtem el, akkor bizony gyakorlatilag ez az egyetlen nap a héten, amikor bekapcsolom a tv-t. Bár mostanában nem vagyok kimondottan büszke magamra eme szempontból, ugyanis szombatonként vagyok olyan őrült, hogy képes vagyok a háttérben a Csillag születik-et hallgatni. Pedig a legutóbbi rész is inkább kiborított, mint szórakoztatott volna, de valamiért az ilyesféle tehetségkutató show-k szoktak érdekelni. Bevallom, hogy még a Megasztár részeket is néztem többé-kevésbé lelkesen... Bár az is igen gyakori mostanában, hogy bealszok a reklámszünetben, kb mint anyám. Azért ez durva hasonlat volt.

Felocsúdva a felismerésből, ma egész jó kedvem volt, ami kifejezetten meglepett és persze jól is esett az érzés, ami miatt még inkább jó kedvem lett! Egy igazi hisztigép vagyok az utóbbi pár napban, köszönhető ez annak, hogy melóban folyamatosan el vagyok havazva, már ezerrel megy nálunk az évvégi hajrá. Emellett egyre inkább kiigazodok a kollégákon és a főnökön, és ezek a felismerések általában inkább negatív vonzatúak. Megfogadtam, hogy nem fogom hazahozni a munkát, így a minimálisra redukálom a melóval kapcsolatos postokat, kivéve, ha vagyok olyan ügyes és éppenséggel ráérős, hogy munkaidőben blogolok. Hát erre elég kicsi az esély a közeljövőben...

Tehát jókedv, móka és kacagás... a francokat, azért ennyire nem szélsőséges a szituáció, és igazából különösebb oka nincs is, és így a nap vége fele kezdek egyre inkább belassulni. De nem akarok annyira panaszkodni, ma hatékony voltam, nem ütköztem különösebb akadályba, egész hamar hazaértem, és kicsihugi sem rontja itt a levegőt. Ha ezt olvasod drága kicsihugim, akkor külön csókoltatlak, és remélem tudod, hogy imádlak! Csak egy kis egyedüllét jól esik néhanapján, de amúgy már alig várom, hogy hazaérj! :)