Ígéretemhez híven, igaz jópár nap késéssel, de megemlékezek a nevezetes könyvbemutatóról. Helyszín az új pláza: Allee, ami történetesen pont aznap nyílt meg. Előre sejtettük, hogy káosz várható, és lelki szemeim előtt megjelent a kép a félig elkészült helyről, kb téglákkal és toitoi wc-kkel a háttérben megtartott eseményről. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikoris egyrészt rengeteg ember mászkált mindenhol, és gyakorlatilag a pláza készen volt. Persze csak jól álcázták a hiányosságokat, ugyanis a mosdó keresése közben jöttünk rá, hogy pl. az irányjelző táblák nagyrészét még lespórolták vagy épp összekeverték, konkrétan a mosdót jelző tábla 'Vészkijárat' fedőnéven futott. Amúgy hatalmas a pláza, bár arra nem igazán volt időnk meg energiánk, hogy bámészkodjunk, shoppingoljunk, vagy ilyesmi. 5 óra körül már a helyszínen voltunk a könyvesboltban, ahol előkészítettük a terepet az 1 órával később kezdődő bemutatónkra - természetesen nem igazán volt semmi sem a helyén, de gyorsan segítséget kerestünk és találtunk is, igazából ezzel a részével nem volt különösebb gond. Vadásztunk magunknak széket, kikönyörögtük a raktárból a cuccainkat, amiket a szállítónk korábban elhelyezett ott. Érdekes megfigyelésekre is maradt időnk, speciel kb. 3 olyan eladót is észrevettem, aki meglehetősen kancsal volt, úgy néz ki, ez errefele munkaköri előírás. Nem volt valami bizalomgerjesztő az eladó felhozatal, és igazság szerint nem is csináltak túl sokat, azon túl, hogy álltak vagy járkáltak; többek között valamelyik fejesebb emberke (boltvezető?) segített nekünk az asztalok átrendezésében, és a tiszteletpéldányok megszerzésében. Néztünk is nagyokat, hogy kb 160 centis és 45 kilós csajszik pakolják nekünk a könyveket... de ugye kicsi a bors.
Sajnos amivel korábban riogatott kolléganőm, az valóra is vált, azaz ilyen eseményekre százával jönnek a dögkeselyűk, mindenféle valótlanságra hivatkozva kikönyörögni az ingyen példányukat. A mai napig képes vagyok meglepődni azon, hogy egyes emberek mennyire vastag bőrt növesztettek a pofájukra. Egy ilyen díszpéldánynak sikerült csak átkúrnia a fejünket, ugyanis kitartóan azt állítótta, hogy maga az író ígért neki egy ingyen könyvet, de mivel az író épp baromira elfoglalt volt, és nem igazán állt szóba hozzánk hasonló szerencsétlen földi halandókkal, így nem igazán volt alkalmunk meggyőződni az állítás valóságtartalmával. A szemét dög örülhet, átverte a fejünket, és gazdagabb lett 1 darab könyvvel, ennyi veszteséget írtunk fel a számlánkra. Nehéz is úgy tiszta fejjel mérlegelni, mikor egyszerre 10-en próbálnak könyvhöz jutni, és persze kikérik maguknak, ha megkérdőjelezzük kérésük jogosságát.
Azért mindent összevetve valóban jól sikerült az esemény, és még fornetti is maradt, így jutott nekünk vacsorára való. Ja, arra ez a nagy többesszámozás, hogy ketten voltunk a bemutató szenvedő alanyai kolléganőmmel, hiába jelent meg a nagyrabecsült főnökség is, ők kb. le se sz*rták a fejünket. Bár főnököm valamilyen csoda folytán a beszédében még rólunk is megemlékezett, csak lestünk zavartan, hogy mi történt vele, rosszul van-e, vagy csak valahogy beverte a fejét és félrebeszél.
Este 9-re sikerült is hazaérni fáradtan, sajgó lábbal - végigálltuk az egész bemutatót, mert olyan hirtelen elkezdődött, hogy mire észbe kaptunk, már leesett, hogy mekkora bénák vagyunk, hogy nem hoztunk magunknak széket... Így legalább volt alkalmunk végig a könyvesboltban lézengőket bámulni, aminek köszönhetően kiszúrtam az aktuális "szerelmemet", aki speciel baromi jó pasi, és volt mit nézegetni. Azok a szemek... még 30 méterről is levettek a lábamról :) Na de visszaszállva a földre (barátnős és szerintem nem vagyok az esete), érdekes élményekkel lettem gazdagabb, de egy dologban biztos vagyok: egy darabig nem akarok könyvbemutatót végigdolgozni.
