Rövid de velős kezdés :) ill. pár bejegyzés után nézzünk valami friss történést. Pár hete nincs ablakom. Azaz konkrétan több, mint 1 hónapja. Nyár végén hugomnál kifestettünk lakásfelújításnak álcázva, egy hétvége alatt meg is volt, nem is kérdés, szorgos, segítőkész kezek csodát tesznek... na persze ott volt segíteni a pasija, aki nélkül kb. még most is festenénk. És ez a csodás hétvége úgy nézett ki, hogy mivel anyunk is feljött vidékről segíteni na meg persze megszakérteni a projectet, őt el kellett szállásolni. Persze ki másnál, mint nálam. Szegényke, láttam rajta, hogy majd megfeszül, hogy kibírja, hogy nem szól be, mikor nálam volt. Pedig majd belegebedtem, hogy makulátlan tisztává varázsoljam a lakást - 25 nm-t nem is olyan egyszerű ám! De hát itt a macska, aki még nyár végén is rendületlenül vedlett, és természetesen felpofátlankodik az ágynak álcázott kihúzható ámbár baromi kényelmes kanapéra - elég jól megy a leszoktatás pedig, már csak a lábamhoz fekszik, miközben alszom, de azt is hogy... Mikor háton vagy épp hason fekszem, beférkőzik a 2 bokám közé, és tökéletesen közé helyezi magát. Én meg mikor épp fordulni igyekszem, nézek, hogy mi az isten fogja le a bokáimat. Emellett egyre gömbölyödik a drága, szerintem regisztrálta, hogy válság van, és ki tudja, mit hoz a jövő alapon, annyit zabál, amennyit hajlandó vagyok elé rakni, de legalább azt hálásan és maradéktalanul. És csak dagad és dagad, nem ám a csalóka téliszőre téveszt meg. Gondoltam, megfenyegetem, hogy levágom, és a húsán fogunk élni télen, de lepereg róla.
Szóval drága anyukám, nálam töltött egy teljes hétvégét, pontosan 3 azaz három éjszakát! Arról nem is beszélve, hogy vasárnap este hárman osztoztunk az amúgy kb. másfél személyes ágyon (anyu, kicsihugi és én, funny volt)... És mivel ő nem dohányzik, de én igen, ám keveset rá való tekintettel, folyton rajta volt a szellőztetés. Nyilván én is szoktam, de nem viszem túlzásba. Büdösbe nem ülök én sem szívesen, de a túl sok levegőt, és a néha kissé hangos nyóckeres szomszédságot nem kell túladagolni. Na egy ilyen szellőztetés folyamán jó kis kereszthuzatot csinált, és aznap relatíve nagyobb széllökések alakultak ki, ergo egy ilyen kedves fuvallatt jól beb*szta a bejárati ajtóm feletti ablakot, aminek az eredménye az lett, hogy az üveg egy szép ívelt vonalban kitört. Miután megnyugodtam, hogy az ijedtségtől sem anyum, sem én nem kaptam szívrohamot, a kezdeti agyf*szt feldolgozva lazán beletörődtem a ténybe, miszerint egy darabig nem lesz gond a szellőztetés. Szerencsére van nekem egy cuki nagypapám, aki hogy ne unja sz*rrá nyugdíjas éveit, és mellette legyen némi kiegészítő jövedelme, üvegező és képkeretező üzletecskéje van már amióta kb. az eszemet tudom (maradjunk annyiba, hogy kb 25 éve).
Tehát a haditerv a következő volt: leszereljük a kitört ablakkeretet, anyum hazafele beadja papámnak, aki örömmel beüvegezi, hiszen mindig nagy boldogság, ha az unokáknak segíthetünk, aztán apum pedig visszahozza nekem, és egyúttal fel is szereli. A terv tökéletes, csak a kivitelezése okoz némi gondot. Nem sikerült leszerelnie anyumnak a keretet, én meg se próbálom, a tériszonyom ilyen esetekre életmentőként funkcionál. Meg különben sem érijü fel széken állva. A létrám pedig huginál van a festés miatt. Így kitört ablak a helyén marad, mivel egész darabban tört ki az üveg, a rácsnak dőlve, ami nem mozgatható.
Haditerv 2.0.: ha feljön fater Pestre, meglátogat, ablakot leszerel, elvisz, várunk, visszahoz, visszaszerel. Ez már működőképesebb, viszont mivel fater hiába jár fel hetente minimum egyszer Pestre, örök késő, képtelenség vele bármit is összeegyeztetni időben, ezért pár napot (hetet?) csúszik a dolog, de ablakkeret friss, új üveggel lassacskán visszakerül otthonába. Na de. Hiába is a szakértelem és ügyesség, a felhelyezéskor kiderül, hogy bizony ablakkeret megrepedt, és ezt a kutya sem vette észre, és nem bírja megtartani az ablak súlyát. Akkor itt most mi lesz? Világvége, fagyhalál? Fater megnyugtat, szerezzek facsavarokat, mivel nem olyan vészes a repedés, azok meg fogják tartani. Hiszek neki bőszen, mi mást is tehetnék, így csúszik még az ablakfelszerelés. Ablak békésen pihen a konyhában a hűtő és egy szék közé támasztva. Én meg folyton azon parázok, hogy egy rossz mozdulat, eldől és összetörik. Időközben a szokásos havi (szeptemberi) egri hazalátogatás kipipálva, fater kezembe nyom egy csomagot FÉMcsavarokkal és ragasztóval. Mondom ez nem facsavar, ez fémből van. Néz rám bután, közben hugi pasija a röhögését fojtja vissza a hülyeségem hallatán. Szentül meg voltam győződve azon, hogy a facsavar FÁBÓL van. De nem, és ilyenkor kész szerencse, hogy nem pasiból vagyok, így is égtem. Épkézláb barkácsolni vágyó és tudó pasi hiányában csak faterre várok, hogy méltóztasson meglátogatni, és összeeszkábálni az ablakkeretemet. Telik a szeptember, már benne vagyunk az októberben, én konkrétan a fagyhalállal nézek farkasszemet - micsoda dráma! Na jó, ennyire nem volt para a helyzet, de legutóbbi hétvégén esténként már szó szerint belém fagyott a sz*r. De imáim meghallgatásra találtak, és ma végre fater feljött, és megszerelte! Volt egy parám, hogy elcseszi, de szerencsére csak a szokásos pánik uralkodott el rajtam, és most már boldogan ücsörgök a még mindig baromi hideg szobában, és konkrétan érzem, hogy az ujjaim halnak el a hidegtől, de a tudat, miszerint már zárva az ablak, megnyugtat, biztos csak hallucinálok.
Azért jófej az én apukám, még csokit is hozott. Ja meg almát is, de az nem érdekes :) Cserébe megkapta előre a szülinapjára vett bort, mert 7végén sajnos nem tudok leutazni megünnepelni, mert Siófokon leszek konferencián, magyarul egész álló nap a standnál fogok állni és dolgozni csütörtöktől vasárnapig. De legalább örült a bornak, remélem lesz alkalmam megkóstolni... :)
