Az utóbbi 2 hónapban azzal lettem szivatva melóhelyen, hogy már most elkezdtem a gyúrást a jövő évi május elsejei nemlétező kitüntetésre - magyarán kidolgoztam a belem, túlóráztam orrba-szájba, a semmiért. Illetve elsősorban magam miatt, mert ha nem készül el a meló, akkor ejnye-bejnye...

De ennek vége! Nem gondoltam volna, hogy tovább lehet fokozni a demotiváltságomat, de újfent bebizonyította a mai nap folyamán is mélyen tisztelt főnökség, hogy alulbecsültem. Úgyhogy felvettem a nyári ritmust, és a 15%-os fizetéscsökkentés nálam fordított arányosan 15%-os erőbedobást jelent. És ebbe úgy érzem végre a blogolgatás is belefér :)

Túlfűtött munkamorálomat egyből a leghasznosabban kezdtem: körbenéztem, hogy a hosszú hétvégére milyen programlehetőségeket rejt fővárosunk (hurrá hurrá hosszú hétvége!!!!:)). Lesz itt Cseh Sörfesztivál a belvárosban, oda feltétlen ki szeretnék az urammal látogatni, remélem az időjárás is mellettünk lesz. Illetve az idén már pár hete tervezem a pecsa bolhapiac újbóli felfedezését, úgyhogy ha fel bírunk kelni normális időben, akkor azt is megnézzük. Jó lenne összekötni ezt egy könnyű ebéddel valahol a Városliget környékén, esetleg az Állatkertnél egy lángosozás formájában. És utána pokróc, grépfrútos sör és tollasozás a fűben, némi barnulás reményében :) Nem ártana legalább egy enyhe alapszínt összeszednem, de szigorúan az egészségesség jegyében, ugyanis továbbra sem szeretnék beolvadni a nyolckerben, inkább világítson a hófehér lábam :)

Hosszabb szünet után ismét életjelet adok magamról.

Jelentem, még élek és fogjuk rá, hogy virulok. Egy iszonyat húzós időszakon vagyok túl melót tekintve, ami persze nem járt gyakorlatilag semmi plusz juttatással... Természetesen még mindig ugyanott gályázok, bár remélem már nem sokáig. Zúzós, stresszes, igazságtalan-támadásos, kétségbeejtő a helyzet... A tavalyi és tavalyelőtti nyári fizu-csökkentés immár szokássá avanzsált, ez évben már teljesen magától értetődő... hurrá! Erről elég is ennyi.

Az én drága N.-emmel továbbra is bírjuk egymást, több, mint 10 hónapja. A 'kötelező' körökön már túl vagyunk, azaz ismerjük egymást szüleit, családját, és so-so barátait. A szerelem stabilan fennáll, kisebb-nagyobb összezördülések adódnak, de ezt vegyük természetesnek.

Nyaralás idén sem lesz. Bár számítsuk inkább bele azt, hogy egy szűk hétre le fogunk utazni Egerbe, és felfedezzük a környéket. Én újra, N. elsőre. Szállás és zömében a kaja adott, ugyebár anyám, halálosan megsértődne, ha nem nála lennénk. Így alapjáraton jól járunk, egész kényelmesen is, ha a hugaimat megússzuk. És remélem jó idő is lesz :)

Álmos, fáradt, nyűgös, és még esik is. Folyt. köv. hamarosan!

Hirtelen elgondolkodtam - tudom, mit nagyképűsködök. Van-e értelme bepótolni az elmúlt jópár hónap eseményeit? Röviden, tömören, címszavakban, ha másért nem, hát pár év múlva visszaolvasom majd, és nosztalgiázok. Ergo eltelt a nyár, gyakorlatilag mindjárt itt a tél, hihetetlen, hogy öregszem, milyen gyorsan telik az idő.

Na tehát az esemény lista (előfordulhatnak pontatlanságok):

július-augusztus:

- P. felköltözik Pestre

- kb. 3 hét múlva szakítottam P.-vel

- nyaralás nincs

- mínusz 1 órás munkaidő, ezzel arányosan kevesebb fizetés

- betelik a pohár a melóval

- melókeresés megkezdése (azóta is tart...)

- N.-nel egyre gyakoribb és hosszabb barátkozás

- N.-nel egymásba szeretés, összejövés, ami azóta is tart

szeptember-november:

- minél több idő együtt töltése N.-nel

- full szerelem

Ma naptár szerint számomra hivatalosan is nyár van. Épp ezért hihetetlen számomra a jelenlegi időjárás... több bosszúságot is okozott:

- giliszták: örök fóbia nálam a giliszta-támadás, undorító, nyálkás teremtmények, amik eső hatására tömegesen megjelennek, arra késztetve, hogy pánikszerűen a talajt monitorozzam, hogy időben kikerüljem, és elugorjak egy esetleges támadást kivédve. Egyszer gyerekkoromban történt az, hogy talán caplattam haza suliból, és már akkoriban is rendszeresen felcsaptam magam a pocsolyáknak köszönhetően, és sikeresen felcsaptam egy gilisztát is, ami a nadrágomra ragadt. Mondanom se kell, meghatározó élmény volt, azóta már csaknem sikeresen feldolgoztam.

- büdös emberek: oké, főleg a nyóckerben tömegesen előfordulnak, de esőben még inkább hatványozódik a hajléktalanok összetéveszthetetlen bukéja. Gondoljunk csak az ázott kutyaszagra... Nem viccelek, ma reggel a villamoson majdnem rosszul lettem az illat-kavalkádtól, pedig nem is vagyok terhes.

- szél: az utóbbi hetekben teljes mértékben használhatatlanná vált az ernyőm, pedig egészen masszív darab, ugyanis annyira fúj a szél, hogy sanszos, hogy kifordul.

Hirtelen ennyi fájdalmat tudtam összegyűjteni, ez a ma reggeli termés. Bízom benne, hogy a nap hátralévő része csupa pozitív eseményt fog tartalmazni.

Kissé fáradtan és nyúzottan, de élek. Történtek dolgok, baromi sokat dolgoztam az utóbbi 2 hónapban, de úgy néz ki - és remélem nem kiabálom most el - túlvagyok a nehezén. Lassan szabira is megyek, de csak egy rövidebb adagra, mondjuk 3 nap + 7vége. De ezt még kitalálom pontosan, attól függ, hogy végzek az elmaradásaimmal, ami sajnos van bőven.

Időközben *dobpergés* bepasiztam. Ami elsőre jó dolog, másodjára is. Mivel azonban nem bp-i, és még csak nem is pest megyei, ezért ha 2hetente látjuk egymást, sokat mondtam. Rohadt sz*r. Nemcsak azt kibírni, hogy nem találkozunk, hanem hogy ne b*szogassam, hogy mikor költözik már Pestre. Mert hogy ez a rövid távú tervei között szerepel, és ha ezt nem tudtam volna, mikor megismertem, akkor kb. nem is vettem volna pasiszámba. Ugyanis távkapcsolat nem need, legalábbis azt nyugodtan nevezhetem annak, ami minimum 2 órás utazást jelent.

Egyik barátjával fog Pesten lakni albiban, és egyiknek sem tűnik túl sürgősnek a dolog. Persze mind2 mondja, hogy már nagyon menne, mert függetlenség, önállóság, szülőmentesség, stb. Ahhoz képest semmi sem történik. Kifejezetten utálom az olyan dolgokat, amik engem érintenek, és nem vagyok rá közvetlen ráhatással. Na ez pont ilyen. Azt mondja, hogy hiányzom nagyon. Fel tudnék ilyenkor robbanni. Ha annyira hiányzom, akkor költözz fel, b+. Fúú vissza kell fognom nagyon magam, hogy ne csesztessem (folyton) emiatt.

Azon gondolkodtam, hogy abból a szempontból jobb volt szinglinek (de utálom ezt a szót, de csekély gondolkodás után nem találtam most hirtelen jobban idepasszolót...) lenni, hogy bár ugyanez a hiány megvolt, de nem egy konkrét valakiért sóvárogtam, hanem úgy általában az állapot miatt. Na most, hogy hivatalosan is a facebook-on kapcsolatban vagyok, igazából nem változott sokminden a hétköznapjaimat tekintve, leszámítva a bosszúságot és nyomorultságos érzést, hogy van valaki, akivel imádok együtt lenni, és ő is velem, na de ő nincs itt. És fogalmam sincs, hogy mikor fogjuk legközelebb látni egymást, mert az kb. akkor lesz, amikor költözik fel. Amit nem tudunk, mikor lesz...

Na röviden ennyi. Eskü mindent megteszek, hogy ne negatívan álljak a dologhoz. De tényleg. De ebből hogy lehet jól kijönni? Hogy lehet ezt a bizonytalan és fájdalmas állapotot átvészelni?

Most az a legutolsó hülye gondolatom, hogy addig nem is kéne beszélnünk msn-en és sehogysem, amíg nem tudja biztosan, hogy mikor is költözik. Persze ezt a hatalmas ötletet nem közöltem vele. De lehet, hogy pont ezt kellene tenni. Bár szerintem már 1 napon belül megbánnám, és nagy valószínűséggel meg is bántódna a sweet-heart.

Kb. 1 hete járt le a wowos accountom, még szerencse, hogy nincs zsé a kártyámon, mert így nyugodtan be tudtam magamnak iktatni egy kényszerpihit. Ami azért tervezett volt némileg, mert túl sokat játszottam, túlvállaltam magam, és amúgy is egész hónapban mosott szar voltam/vagyok. De amint itt pihen a fizum a számlámon, szerintem töltöm is pár nap múlva. Bár, nyugodtan kijelenthetem, hogy jólesik a wowmentesség. Több házimunkát ugyan nem csináltam, de gyakrabban guitar heroztam, youtubeoztam és filmeztem/sorozatoztam. Elvan az ember lánya. Szerintem ezt a hetet még offline töltöm, 7végén megint lesz meló, majd ha túlleszek rajta.

Remélem legközelebb vidámabb hangvételű postot fogok szülni :)

Élek, megvagyok, csak baromira nem volt kedvem rászánni magam irogatni mostanában. Most sem fogom túlzásba vinni. Igyekszem nem erőltetni a gondolkodást, az agyalást és a kombinálást, mondjuk ez persze nehezen jön össze. De ha nem írok, akkor nem kényszerítem rá magam arra, hogy összefoglaljam illetve átgondoljam a dolgokat.

Jelentem, dobtak. A kamu pasim lecserélt az exére. Mivel különösebben nem lelkesedtem L. iránt, emiatt nem egy nagy törés a dolog, és azt se mondanám, hogy megviselt volna. Max a tudat, hogy dobtak. Furcsa érzés, igazából semmilyen, de gondolom ez azért van, mert gyakorlatilag nem volt köztünk semmi.

Vacak idő van, mintha a hangulatomat tükrözné, pedig vágyom a napsütésre, attól fel tudok töltődni. 7végén még görkorizni is voltam, bár hamar elszállt a lelkesedésem, mert nekem természetesen a nyóckerben kellett száguldoznom, és lépten nyomon kaptam valami beszólást... kocsogok.

Két nap szabit kivettem még most gyorsan, mert az elkövetkező pár hónap, úgy egészen júniusig elég húzós lesz melóban. Ahogy azt kell, ezt a rövid időt pihenéssel töltöm, azaz minél kevesebbet mozdulok ki. Azonban az egyedüllétnek nemcsak a pozitív, hanem a negatív tulajdonságai is nagyon jelen vannak.

Mondjuk az tökjó, hogy alszok, ameddig bírok - maximum 10-ig. Így kialvatlannak, fáradtnak nem mondhatnám magam. Kishugi valahol van, de nem itt, így cicával kettesben lopjuk a napot. Terveztem egy kis rendrakást is, amit mosogatással kellene kezdeni, de erre még nem szántam rá magam. Lassan ideje lesz, mert már fogyóban vannak a tiszta tányérok és evőeszközök...

Képes voltam megnézni megint a Szex és New York mozifilmet, ami - ciki, nem ciki - nagy hatással van rám. Annyira könnyen megy beleélnem magam helyzetekbe, érzésekbe, hogy félelmetes. De általában így van ez, mikor épp, hogyismondjam, furcsa lelkiállapotban vagyok, mint most. A teljes instabilitás jellemez, és semmiben sem vagyok biztos. Hogy mi is kell nekem, vagy ki, és már megint ott tartok, hogy meggyőződésem, hogy képtelen leszek valaha is belészeretni valakibe. Mert az egy dolog, hogy rövid időn belül képes vagyok elkezdeni rajongani valakiért, lásd S., de érdeklődés hiányában ez az érzés el is tűnt. Most itt van L., azaz valamilyen szinten jelen van, de nem tudom, hogy mikor fogunk legközelebb találkozni, és hogy egyáltalán most tényleg alakul-e köztünk valami, vagy csak kipróbáltuk magunkat.

Tegnap csak röviden futottam össze Sz. barátnőmmel, és említette, hogy kölcsön fog adni nekem egy könyvet, aminek az a címe, hogy Randizz úgy, mint egy férfi. Felkeltette az érdeklődésemet, majd ha eljut hozzám, elolvasom, és ki tudja, kipróbálom.

Lehet, hogy holnap este elmegyek bulizni unokaöcsémmel és barátnőjével, még nem fixáltuk le 100%-ig. De jó ötletnek tűnik, talán nem mondom le addig.

Második randi kipipálva L.-lel, jó volt nagyon, még mindig úgy néz ki, hogy járunk. Moziztunk, majd megint a Szimplában kötöttünk ki, és órákon át beszélgettünk. Meglepően érettebb a koránál, kiforrott véleménnyel rendelkezik sok téma esetében, jó vele eszmét cserélni, kellemes társaság, vonzó fiatalember. Csók témában is teszteltük egymást, és az eredmény az, hogy rossz abbahagyni :)

De... ugyan miért is ne lenne valami, ami zavaró. Azt már szinte le se kell írnom, hogy biztos én vagyok megint a hülye, hogy túl sokat agyalok, és már betegesen várom azt, ami elrontja azt, ami jó. De mentségemre szóljon, mivel már ismerem egy ideje L.-t, tudom, hogy mi van a háttérben. Mi más, mint egy ex, a nagy szerelem. Ez van, mindenki hordozza magában a múltbéli sérelmeit, nyalogatja a sebeit, és ezáltal negatívumokat sugároz. Ahogy én is, nagyon jól tudom. Annyira sz*r ez így, mert én szeretnék felszabadultan örülni valaminek azaz inkább valakinek, és nem azon aggódni, hogy na itt mi lesz az, ami rossz. Már megint fel kéne pofozni magamat, hogy kikecmeregjek az álomvilágból.

Nem tudom egyelőre, mikor lesz következő randi, mert tegnap csak úgy érdeklődés szinten megkérdeztem L.-től, hogy mit fog csinálni a hétvégén, illetve tudja, hogy ma és holnap szabin vagyok. De azon túl, hogy szombaton suliban lesz, nem jelzett mást. Pedig nem véletlenül kérdeztem, hiszen ilyenkor a helyes válasz az lenne, hogy velem találkozik... De mivel nem ez jött, ezért nem is kérdeztem tovább, én nem fogok következő találkozót kezdeményezni.

Alapvetően örülnék, ha lenne folytatása ennek a járásnak, mert érdekel a srác, de erőltetni nem fogom. Továbbra sem fogok csukott szemmel járni, egészen addig, míg olyan kapcsolatom nem lesz, ami mellett eszembe sem jut másfelé is nézelődni.

Érdeklődött L. is a blogom iránt, de nem fogom neki megmutatni, legalábbis mostanában biztos nem. Ha tudom, hogy olvassa, akkor akaratlanul is cenzúráznám saját magam, korlátok közé szorítana még jobban, és elvesztené az egész értelmét. Úgyis tudom nagyjából, hogy ki olvas, akit ismerek, idegenek meg nem számítanak. Így is meg kell azért válogatni valamilyen szinten a szavaimat. Több kötöttség nem need :)

Na lenyomok egy kis guitar herot, aztán talizom Sz. barátnőmmel, rámfér egy kis csacsogás.

Amióta az eszemet tudom, azóta meg vagyok győződve arról, hogy nem értek a szobanövényekhez. Azon kevesek közé tartozom, akik még a kaktuszt is képtelenek életben tartani. Pedig esküszöm, nem direkt ölöm meg őket, mert tökre igyekszem gondoskodni róluk. Igaz, legtöbbször nem valami rendszeresen, általában, mikor eszembe jut. Pedig szeretném magamat néhány élő növénnyel körülvenni. Ezidáig lakáskámban 2 bizonyult igazi rambonak, az egyik szerencsehozó bambusz, a másik egy azonosítatlan zöld növényke. Egyik locsolását se viszem túlzásba, de csak azért, mert a bambusz alapból vízben van, nincs szüksége földre - legalábbis anyámnál is van egy, és már évek óta vígan elvan egy vázában. Az utóbbi pedig rendelkezik egy lakóval, ami egy pók, és elég mérgesen szokott rámnézni, mikor megbojgatom, azaz megpróbálom megöntözni.

Azonban nőnap alkalmából kaptam 3 növényt is, használati utasítással együtt. És ezidáig teljes mértékben úgy gondoskodtam róluk, ahogy mondták. Alapvetően egyik sincs sötét helyen, a macska sem éri el őket, és vizet is kapnak rendszeresen. De mégis, látványosan haldokolnak. A fűtőtest sincs közvetlen felettük, és hát nem fújom rájuk direktbe a cigifüstöt. Igazából áthelyezésre nincs sok lehetőségem, mert máshol csak rosszabbul járnának. Így nem értem a dolgot, hiszen _mindent_ megteszek az életben maradásukért szerény lehetőségeimhez mérten. Ezért igazán lehetnének hálásabbak, ergo virágozhatnának folyamatosan, ehelyett látványosan szenvednek. Már azon is gondolkodtam, hogy rossz a kisugárzásom, ami jelen esetben virággyilkos, de ez az elméletem ott meg is dőlt, hogy a másik 2 rambo növényem meg él vígan. Félek, be kell ismernem magamnak, hogy nem értek ehhez, és csak az igazi túlélő típusok maradnak meg nálam, amik a legszélsőségesebb körülmények között, kb. a sivatagban is virágoznának boldogan...

Megint eltelt egy kis idő az utolsó bejegyzésem óta, és bár meglehetősen pörögnek az események, úgy néz ki, hogy baromira lusta vagyok megírni. Pedig szokás szerint túlteng bennem a közlési vágy, és így csak saját magammal cseszek ki, ha egyszerre nagyobb időszak eseményeit tervezem írásba önteni.

Lássuk is, mi minden történt a szülinapom óta, ugyancsak pontokba szedve.

1. S. project lezárva. Kicsit unom már, hogy olyasvalaki után "futok", aki amúgy szarik a fejemre. Csak ezt olyan nehéz belátni, mert átlagon felüli álmodozó lévén szeretek többet beleképzelni a dolgokba, mint amit reálisan kellene. Vagy mert hallgatok olyanok véleményére, amire nem is kellene. Vagy mert szimplán hülye vagyok :) Persze azóta sem találkoztunk, bár párszor beszéltünk msn-en, szigorúan nem kerestem, ő írt rám. De minek... kb. a kötelező hogy vagy, mi újság kérdéseken túl nem sok érdemleges történt. Találkozó ötlete sem merült fel részéről, állítólag sokat kell tanulnia, elfoglalt. Mondom oké. V.-től tudom, hogy ex fel-felbukkan az életében, és ha neki ez jó, hogy még mindig utána bánkódik, hát tegye azt. Aki hülye... Nekem erre nincs szükségem. Sajnálom, hogy így alakult, meg hogy ekkora f*sz, mert ígéretes 'jelölt' volt, és igencsak megkedveltem, de szerencsére annyira nem, hogy most eret akarnék vágni. Beletörődtem, és túlléptem, igazán büszke vagyok magamra :) Majd mindjárt küldök neki amúgy egy sms-t, na nem őrültem meg... ma van a szülinapja, ezért felköszöntöm, majd letiltom msn-ről, hogy ne kísértsen.

2. Túléltem ismét egy siófoki rendezvényt. Múlt hétvégén volt, péntektől vasárnapig, és meglepően jól sikerült. Szokásos történet, kiállítóként volt jelen a cég, kolléganőmmel kettesben árultunk könyveket. Amikor meg nem, akkor ettünk, ittunk, wellnesseztünk, és baromi sokat röhögtünk.

3. Mázli egér lecsekkolva, új helyével elégedett vagyok, Sz. és barátja bevásároltak neki új terráriumot, és még pár berendezési tárgyat is kapott, mint pl. mókuskerék. Pár napja már azt is tudom, hogy T. egér kapott egy társat, akivel napokig ölték egymást. Ellenkező neműek, ha minden igaz, és jól sikerült belőni Mázli nemi identitását. Gondoltam megnyugtatom Sz.-t, aki aggódott az egér fight miatt, hogy ez biztos náluk az előjáték. És lám, igazam lett, ugyanis szombat délelőtt, mikor legutóbb beszéltünk, már boldogan újságolta, hogy együtt aludtak egérék :) Lesz még itt többgenerációs egér family.

4. A 'legsokkolóbb' hírt a végére hagytam: van pasim. Na hát, ez nem sokk, hanem jó hír :) Ilyen extrém módon még nem pasiztam be. Történt ugyanis, hogy V. megkérdezte tőlem, hogy a haveri társaság egyik tagja + én... Ő lesz L., mert amúgy ő is főleg S., de az már van. Szóval L., helyes srác, már egy ideje jóban vagyunk, többek között ő szállít az utóbbi időben oda-vissza, ha kocsmázni megyünk szombaton. Mert ilyen rendes gyerek. Szülinapomon is együtt érkeztünk, és tőle kaptam az eperpálinkát, illetve ő készült tortával. Még figyelmes is! És úgy néz ki, hogy ez már elég ahhoz, hogy másoknak 'szemet szúrjon' a dolog, és összeboronáljanak minket. Több se kellett nekem, amint alkalom adódott rá, el is meséltem L.-nek, hogy mit pletykálnak rólunk. Ő is csodálkozott, de közölte, hogy tetszik neki az ötlet, és akkor járjunk. Engem sem kellett igazán győzködni, miért is ne alapon, akkor oké, járunk :) Ez pont nőnapon történt, mondom ez a legtutibb nőnapi ajándék. Meg is beszéltünk péntekre randit, ami teljesen rendben volt. Sosem szoktam pontozni, de egy 10-es skálán legyen 9,5-ös. Csak hogy azért ne legyen már tökéletes, olyan nincs. Teljesen rendben volt, meglepően jól éreztem magam vele. Tetszik nekem, és én is neki. Kedden folytatás :)

Jelentem, megvénültem, szombaton betöltöttem a 28-at. Úgy gondolom, ez talán még nem az a kor, amit szépíteni kellene, hiszen nem is érzem magam ennyinek, illetve - egyelőre, hacsak nem hazudnak a képembe - nem is nézek ki annyinak, amennyi vagyok. Leszámítva a burjánzó őszhajszálaimat, ugyanis azok kitartóan növekednek. Irtom is őket, ha észreveszem és el is érem. De aztán - Samantha után szabadon (Szex és New York) - 3 jön a helyére temetni...

Tehát a nagy eseményre való tekintettel szombat délután baráti kocsmázást tartottunk. Magyarán zsúrom volt :) Ki volt nyalva a seggem fényesre, hoztak-vittek kocsival, és kaptam több dolgot is! Egy tortát (oroszkrém, isteni volt), hozzá gondosan felszerelkezve papírtányérral és műanyag villával. A kocsmában gond nélkül elfogyasztottuk, és még kést is kaptunk, hogy fel tudjam szeletelni. V. roppant előrelátónak bizonyult, ugyanis amint kést ragadtam, már menekült is messzire tőlem - már ekkor tudta, hogy ön- és közveszélyes lehetek, lásd a tegnapi égési sérülésem... De szerencsére a szeletelés nem okozott semmilyen sérülést, csak minimálisan összetejszínhaboztam magam. A tortán kívül kaptam egy virágot (nemtom milyen fajta, narancssárga színű...), egy plüss egérkét, egy isteni finom sütit, és a legjobb dolgot a végére hagytam: egy üveg házi eper pálinkát! Odáig voltam meg vissza, direkt szóltam pedig mindenkinek, hogy nem kérek semmit... De nagyon jól esett persze :) Arról nem is beszélve, hogy amit ittam (3 pohár bor), azt ninjában ki is fizették... Szal az egyenleg: jó nagy adag meglepi, jó társaság, szülinapi hangulat +++.

Köszönhetően az iwiwes és facebookos jelzéseknek, online is meglepően sok felköszöntést kaptam, illetve sms-ek és telefonhívások is voltak. Jól esik az ember lányának, ha gondolnak rá, függetlenül attól, hogy az eseményre mi is emlékeztette a köszöntőt.

Még csütörtökön, mikor meglátogattam Sz.-t és barátját, ért az első kellemes meglepetés, ugyanis bevallom, nem is számítottam rá. Nagyon komoly ajándékokat kaptam, Sz. hozta a formáját :), egy gyerek mini bőrönd (pont volt ilyenem gyerekkoromban) cseresznyés mintázattal, benne egy jojó, egy katicás pörgettyű és egy fekete pici cica figura. Illetve egy rajztáblát, amit egy mozdulattal le lehet törölni, és újra firkálni rá. Teljesen jók :)

Minden szép és minden jó, egy dolog kivételével... (V. szerint negatív vagyok, lehet igaza van, de hát mit csináljak, ha eltervezek valamit és az nem jön össze...?!) Az estét természetesen nem egyedül képzeltem el eltölteni (hanem S.-sel). Még napközben felhívott S. és felköszöntött, viszont egész nap dolgozott. És még azt se tudta sajnos megmondani, hogy ráér-e ill. nem lesz-e fáradt ahhoz, hogy találkozzunk. Persze az utóbbi bizonyult igaznak, állítólag annyira elfáradt, hogy korán lefeküdt aludni, és kérte, hogy tegyük át a találkozót vasárnapra... Ami szintén nem jött össze, ugyanis délután 4 óráig bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg, hogy mégis mi a f*sz van... tanul ezerrel, nem látja a végét... és ne haragudjak. Úgyhogy ennyi egyelőre, jól rádepiztem persze, és szidtam magamat, hogy hogy lehetek ekkora hülye, hogy jelentkezek nála. És hogy lehetek ekkora hülye, hogy nem látom, hogy a jelek szerint nem kellek neki eléggé (mint a film, ugyebár, kötelező darab), mert ha nem így lenne, akkor ő is biztos epekedve várná, hogy találkozzunk, és úgy szervezné a dolgait, hogy beleférjek én is, és biztos nem aznap derült ki, hogy hétfőre mennyit is kell tanulnia... Na mind1, azóta már beszéltünk azaz msneztünk, tegnap este, ő jelentkezett, de egy találka lehetőségét még véletlenül sem vetette fel, és így én sem. Tartom magam szigorúan - most tényleg!!! - ahhoz, hogy visszaveszek, nem keresem, és nem ugrok neki első szóra, ha véletlen méltóztat meg/elhívni bárhova is. Talán bejön nála is, mint Cs.-nél, minden mindegy alapon, különösebb lelkesedés nélkül. Csak sajnos az ő esetében ezt nehéz megjátszani, mert igencsak megkedveltem...

Rövid élménybeszámoló következik tegnap esti bénázásomról. Megállapításra került újfent, hogy önveszélyes vagyok. Közveszélyes még nem, bár ami késik...

Tehát, midőn hazaértem, nekiláttam vacsorát készíteni, a szokásos melegszendvicsemet. Ehhez két konyhai eszközzel is rendelkezem, egy francia melegszenyó készítővel, és egy mini grillező szerűséggel. Az utóbbit részesítem előnyben, valahogy finomabb, csak kicsivel lassabban sül meg benne a kaja. De mivel nem álltam még totálisan az éhhalál küszöbén, ezért ezt választottam. A lényege a kütyünek, hogy van egy doboz, amibe belerakom a szendvicset, és felülről melegíti azaz süti meg egy ilyen izzó izé, ami - gondolom mondani sem kell - b*szottforró.

Na ehhez az izzó izéhez szépen hozzáértem a mutatóujjammal véletlenül... még sosem voltam ennyire ügyetlen, pedig nem ez volt az első sütési élményem. Gyanús lett egyből a dolog, mert az égett bőr szagán túl nem éreztem semmit, csak egy pillanatra fájt. Nézem, vizsgálgatom, mondom ez égés. De akkor miért nem fáj? Kb. üvöltenem kellett volna... Gyorsban kigugliztam, mert már rég volt, mikor tanultuk suliban az égési sérülések fokozatait. Az eredmény: harmadfokú égési sérülés. Fehéres, barnás vagy feketés elszineződés, a szennyeződéstől függően + a bőr olyan mély sérülése, hogy az idegvégződések is elhalnak. Na ezért nem fájt. Biztos ami biztos alapon folyattam rá pár percig jéghideg vizet, de teljes lelki nyugalomban elvoltam a dologgal. Csak a puszta tény idegesített, hogy hogy lehetek ennyire ügyetlen...

Egy idő után azonban már észleltem, hogy zuhanyzásra van szükségem, így, ahogy azt kell, forró vizes tusi... Na akkor üvöltöttem majdnem a fájdalomtól. Bevallom naivan erre nem számítottam, így igyekeztem gyorsban túlesni a procedúrán. De a zuhi után is sajgott, lüktetett, fájt, bepirosodott az egész ujjam... Nincs mese, jegelni kell, többen is javasolták. És ehhez valóban a leghatékonyabb dolog a jég. Kész szerencse, hogy már több, mint 1 éve nem olvasztottam ki a hűtőt, ennek hála a mélyhűtő tele van jéggel. Ügyesen kivájtam egy ujjnyi méretűt, amit fáslival hozzákötöztem a sérült ujjamhoz, és az egészet hajgumival rögzítettem. Dokumentáltam a végeredményt, de hiába töltök fel ide képet, nem tudom, hogyan lehet méretezni, emiatt a kép nem érvényesül kellőképpen... erre még okosságot várok, hogy tudnám megoldani :)

Szóval, szépen lassan elolvadt a jég, az ujjam érzéketlenné vált egy időre, de legalább a fájdalom is megszűnt, és azóta sincs vele problémám. De hogy teljes legyen az összhatás, este még meg is vágtam magam késsel. Alig vérzett és fájt, de ugyanaz a kezem (bal...) szenvedte el a sérülést, és maga a tény, hogy egy este alatt 2x is ennyire ügyetlen voltam... hol jár az eszem? Sajnos tudom.

Kifejezetten Sz. barátnőm kérésére készült el ez a post, bár magamtól is meg akartam blogolni :)

Múlt héten csütörtökön meglátogattam Sz.-t és barátját. Utóbbi rendelkezik egy elég undorító házikedvenccel: egy kígyóval (vagy sikló? whatever...). Ez a csodás teremtmény pedig egerekkel táplálkozik. Elég gusztustalan, ahogy látványosan emészt, azaz bizonyos helyeken az átmérője a kígyónak kb. kétszerese, mint egyébként... Hm most egy pillanatra elgondolkodtam a nevén, de nem emlékszem rá, vagy épp nincs is neki...

Szóval kígyó időnként kap enni, T. egeret. Ilyen néven fut a boltban a kis rágcsáló, amit kap. Ezen elég jól elmókáztunk, mi is lehet a T. jelentése:

- Tisztelt egér,

- teszkós egér,

- törpe egér.

Mint kiderült, egyik sem nyert, ugyanis a megfejtés: takarmány egér... Nekem speciel a teszkós verzió tetszett a legjobban, miszerint milyen is lehet egy ilyen, hiányzik az egyik szeme, vagy lába...

Tehát, visszatérve látogatásomra, egy egérke várta, hogy beteljesüljön a sorsa. Azonban ez nem T. egér volt, hanem egy ajándék mongol ugróegér. Megláttam, és... totál megesett rajta a szívem. Ahogy azt kell, elkezdtem gőzerővel nyafogni eleinte csak Sz.-nek, majd a barátjának is, miután megérkezett, hogy ne legyen belőle kígyóvacsora... Egy kis időre el is töprengtem azon, hogy mi lenne, ha örökbefogadnám. De sajnos épkézláb megoldásra nem jutottam, ugyanis valószínűleg cica gyomrában kötne ki, amivel nem vagyunk igazán előbbre...

De kitartó rinyálásomnak köszönhetően másnap Sz. boldogan felhívott, hogy egér kapott egy terráriumot, mókuskereket, stb, ergo megmentettem közvetetten :) Már neve is van, az előéletének köszönhetően: Mázli. Így kipipálhatom a világ megmentését a tennivalók listájáról.

Folytatódik piciny életem szappanoperája, S.-sel kapcsolatos események következnek. Miután vasárnap elváltunk, azóta többször is kommunikáltunk egymással, és ha minden igaz, a legutolsó infó az volt, hogy megbeszéltük, hogy összefutunk a héten. Na ez pont mára esik :) De persze mielőtt erről részleteznék, ismét egy kis bonyodalom nehezítette az előbbre jutást.

Tegnap azaz kedd este ugyanis elég későn került elő online, és akkor sem csapott le rám elsőként, de hát ez még nem a világ vége, én is elfoglaltam magam. Egyedül amiatt ültem tűkön, mert abban maradtunk, hogy aznap egyeztetjük le pontosan, hogy akkor szerdán hol/mikor talizunk. És persze már nagyon tudni akartam :) Viszont V. időközben rámszólt, hogy hívjam már fel S.-t. Mondom mégis minek? Eszem ágában sincs... és persze valamit sejtettem a háttérben. Gyorsan be is igazolódott a gyanakvásom, V. mondta, hogy S.-t felhívta az exe... és emiatt furcsán viselkedik. Na mondom fasza, az ominózus ex kavar, már csak ez hiányzott. Gondolatban már többször lejátszottam a filmet, miszerint jön az ex, kibékülés hepiend. Lehet igaza van V.-nek, és tényleg kissé negatív vagyok... De mikor múltkor S. mesélte, hogy elvitte a maradék cuccait is az ex, akkor meg búcsúszexet vizionáltam... Na de megint elkalandoztam :) 

Szal ex jelentkezett, és S. kivan. Miután megmondtam V.-nek, hogy sem felhívni, sem ráírni nem fogok S.-re, mert nem akarok tapadni, egészen véletlenül pár percen belül máris rámírt... És egyből bele a lecsóba, elkezdte mesélni, hogy mi történt. Hogy felhívta, hogy szakított a pasijával, aki miatt ők szakítottak gyakorlatilag. Egyből rátértem a lényegre, azaz hogy visszakönyörögte-e magát... de nem, semmi ilyesmi nem történt, csak felkavarta nemkicsit S. És bevallotta, hogy nincs teljesen túl rajta, mire én meg mondtam neki, hogy nem vagyok hülye, ezt elsőre is levágtam, és hogy sajnálom blabla. Biztosítottam arról, hogy milyen megértő vagyok... tökjól sikerült, és tényleg sajnálom, viszont elég rendesen szidtam az ex kurvaanyját, hogy így bekavar. Midőn tájékoztattam V.-t a fejleményekről dióhélyban, megnyugtatott, hogy exxel többet nem fog összejönni S. Mert nekem meg nem hiányzik még egy exet sirató pasi...

Aztán a lényeg... S. szóba hozta a másnapi talit, és az esti történések fényében úgy érzi, hogy nem kellene nálam aludnia, de persze szívesen találkozik velem. Mondom miért is ne? Hát mert én aranyos és kedves vagyok és nem akar megbántani, mert ő nem tudja még, hogy mit akar, és bizonytalan és összezavarodott. És akkor én meg bevetettem a V.-től kapott fegyvert! Megnyugtattam, hogy nem kell elhamarkodni semmit sem, meg túlgondolni egyelőre, egyszerűen csak érezzük jól magunkat! És hát... érdemes időnként megfogadni a pasik tanácsait... ha már legjobb barátok, nyílván ismerik is egymást, jótanácsok terén, hacsak nem direktben át akar verni... Szóval, nagyon megörült neki, hogy így állok hozzá, és egyből az volt a következő kérdése, hogy hol és mikor talizunk :) De amúgy mindenféle hátsó szándék nélkül, sajnáltam szegénykét, ahogy kifakadt, hogy most egy ilyen bonyodalomra (ex) egyáltalán semmi szüksége nem volt... De aztán még nekiállt mentegetőzni, hogy nem msn-en kellett volna őszinteségi rohamot csapnia. Ismét csak megnyugtattam (istenem, annyira jófej vagyok!!), hogy semmi gond. Hozzágondoltam, hogy jobb is így...

Megbeszéltük, hogy meló után talizunk itt a környéken, és akkor megyünk hozzám :) Felajánlottam, hogy csinálok valami vacsit, de ő meg azt javasolta, hogy együtt csináljunk kaját! Kiegyeztünk bundáskenyérben, hoz tojást, én veszek kenyeret. Szal szerintem jó lesz :)

Tegnap este (éjjel) még befejeztem a takarítást, mert szokás szerint egy hányás volt a lakásom. A porszívózást még viszonylag emberi időben végrehajtottam úgy fél 7 körül, de éjfél magasságában domestosozni egy élmény volt... :D Ráadásul, felkeltem ma hajnali negyed 7-kor, hogy rendbe szedjem magam, so-so sikerült is. Így kellőképpen álmos is vagyok, de biztos vagyok benne, hogy estére felélénkülök, feltéve hogy nem fog nagyon lestrapálni :)

Szal az most a project lényege, hogy apránként megkedveljük egymást, mert ezidáig tetszik :) és annyira büszke vagyok magamra, mert nem tapadok rá, baromira megértő és türelmes vagyok, és mellesleg nem is játszom a prűdet, szal egy szava sem lehet! Meglátjuk, mi sül ki ebből.

Úgy néz ki, hogy nem tudok olyan hétvégét szervezni magamnak, hogy az tömény pihenéssel teljen. Valamilyen oknál fogva úgy gondolom, hogy az ideális hétvége abból áll, hogy konkrétan nem csinálok semmi hasznosat, otthon döglök, rendelkezem elegendő mennyiségű kajával, cigivel és kávéval. Igazi antiszocálisnak érzem most magam... Maradjunk annyiban, hogy az imént vázolt részletezés akkor kívánatos, ha kifejezetten fárasztó hetem volt, amit ki kell pihenni, illetve egyéb program nem jön össze. Mert valami program mindig adódik, és idejét sem tudom, mikor volt utoljára 100%ig otthonülős hétvégém. De ez így van jól, mert nem gubózok be teljesen, és fogjuk rá, hogy tartalmasan töltöm a szabadidőmet.

Ez a hétvége úgy indult, ahogy terveztem, megfelelő mennyiségű alvás, lustizás, majd kockulás. Persze nem sokáig, mert V. és S. elkezdte szervezni az életemet. Miszerint épp együtt lógtak V.-nél, és V. ismét a kerítő szerepében tetszelgett, miszerint rámuszítja S.-t. Uszítsa csak, nem ellenkezek, de csak azért nem fogok átmenni hozzá, mert V. azt mondta... ráadásul dél körül volt még csak, magyarán még reggel :) annyiban hagytam a dolgot, picit kattogott csak az agyam, hogy mi lenne ha... Eltelt a délután eseménytelenül, játszogattam és több részletben mosogattam is. Aztán késődélután S. jelentkezett, és először burkoltabban, majd egyértelműen áthívott magához. Nemsokkal előtte mostam hajat, még csöpögött a víztől, és hát hogyismondjam... nőt kellett magamból varázsolni, na. Párhuzamosan V. is érdeklődött az eseményekről, de aztán nagy nehezen sikerült elindulni. Ahogy az lenni szokott, a havaseső-hó-eső váltakozásától a frissen mosott hajam totál elázott, így meglehetősen viharverten, de megérkeztem a halál f*szára, ahol már várt rám S.

Az estéről (éjszakáról inkább) írhatnék sokat, de lerövidítem. Becuppantottunk egy üveg Sangriát, kellemes hangulatba kerültünk, de semmi részegség. Aztán filmeket néztünk, konkrétan 3-at, miközben majdhogynem tetőtől talpig megmasszírozott. És hát masszázsnak álcázva alaposan feltérképezte a terepet... Természetesen viszonoztam, de emellett kitartóan néztünk filmet. Majd valamikor hajnalba alváshoz készülődés... egy idő után össze is jött :) Jó volt, nagyon is.

Valami brutálisan keveset aludtunk, mert hiába a kései elalvás, idegen hely, meg különben is, még véletlenül sem pihentető. De ő sem vitte túlzásba, 9 körül kipattant a szemünk. Egész délelőttös ébredezés, punnyadás, kávézgatás, majd elhúztam haza.

Éles váltás egyik napról a másikra, szombaton még átölel alváskor, vasárnap hozzám sem ér. Szép lassan beért nálam a felismerés, konkrétan a villamoson. Elkísért, és búcsúzóul 2 arcrapuszit kaptam... apránként összeraktam a kirakó darabkáit, és meggyőztem magam, hogy lepattintott, ennyi volt, megvoltam neki oszt csókolom. Mire hazaértem (jó 1 órás bkv-zás), már teljesen magam alatt voltam, de annyira álmos voltam, hogy ledőltem szunyálni. Jó kis délutáni pihi kerekedett belőle, 6 óra után keltem, 3 körül feküdtem le talán. Msn-t bekapcsolva hagytam, és Z. és V. is érdeklődött hogylétemről. Utóbbi konkrétan az S.-sel történtekre volt kíváncsi, mert állítólag 'úriember nem fecseg', semmit sem mondott... Én addigra már annyira készen voltam, hogy alig bírtam gépelni a bőgéstől. Z. meg vigasztalt, miután neki el tudtam mesélni a történteket cenzúra mentesen. V. csak tényszerű adatokat kapott, és jól meg is kaptam a lecseszést első körben, hogy negatív vagyok, ez a bajom. De miután egy-két részletbe beavattam, már ő is csak értetlenkedett. Mert hogy S. nem olyan típus, viszont nehezen nyílik meg ill. mutatja ki az érzelmeit, stb. De ne írjam le! És konklúzióként, beszéljek vele... mondom majd ha méltóztatik rámírni - persze nem telt el sok idő, máris jelentkezett... hogy vagyok, épségben hazaértem-e, stb. Kis csevegés, majd belecsaptam a lecsóba, hogy mi volt ez a búcsú arcrapuszi... nézett bambán, hogy ő azt hitte, azt akarok, hát mondom nem... én azt hittem, hogy egyértelmű voltam, de ezek szerint nem, vagy ő a balfasz :) mindenesetre kiegyeztünk abban, hogy ő nézte be, és hogy mikor találkozunk legközelebb... lehet nem kellett volna, de felhívtam magamhoz, ha minden igaz, kedden vagy szerdán jön.

Némiképp megnyugodtam, hogy talán nem az a sors van nekem megírva, hogy örök második leszek vagy épp egyszeri alkalom... V. sokat segített, furcsa ezt beismerni. Z. még annál is többet, de ő annyira ismer, hogy gyakorlatilag msn-ezés közben pontosan tudta, hogy épp mikor bőgtem... és ezen nagyon durván néztem. Szóval, mivel V. ismeri S.-t már ezer éve, érdemes talán megfogadni a tanácsát. Miszerint ne követeljek érzelmeket - egyelőre - S.-től, érezzem magam jól vele, ő is azt teszi, és aztán még bármi kialakulhat. Valahogy nem akarom leírni S.-t, mert tetszik egyre jobban. De az eddigiek fényében, én sem akarok kötődni hozzá túlságosan érzelmileg. Lógunk együtt, jól érezzük magunkat, hatalmasakat ......., aztán meglátjuk :)

Ha egy szóval kellene jellemezni magamat, akkor ez lenne az első, ami az eszembe jut. Ehhez bizonyítékként elég csak az utóbbi pár hét post-termését végigkísérni. Mit, mikor kivel... nevek (kezdőbetűk) összekeverése... fárasztó a végiggondolása is :) Leggyakrabban melóban írogatok kisebb-nagyobb megszakításokkal, és bár minden egyes alkalommal végigolvasom, mielőtt publikálom, azért akadnak bennük jócskán el-elkalandozások. Ergo ez most amolyan burkolt pironkodás részemről, ha esetleg érthetetlennek tűnök időnként.

Viszont az a ciki, hogy már kezdem én magam is elveszíteni a fonalat. Ahogy öregszem (ha-ha, egyenesen vénylány vagyok, 1 hét, és betöltöm a 28-at...), valahogy sikerül egyre inkább nem egyszerűen állni a dolgokhoz, akarom mondani a pasikhoz. Mert hogy hú de kezdenek már kiforrani az igényeim, meg már mennyire is jól ismerem magam. Nagy büdös lóf*szt... Inkább az egyszerűség fele kellene terelődni, mert így csak kicseszek magammal, ergo hoppon maradok :) De milyen jó kitalálni az okosságot, hogy mit _kellene_ csinálni, ugye? Aztán nem betartani... ahogy teszem folyamatosan :) Némileg mankó az, hogy kiírom magamból az aktuális (elme)állapotomat, mert így talán könnyebben összeszedhetőek kósza gondolataim és érzéseim, és a feldolgozásában is nagy segítséget jelent. Ezidáig hátrányom nem származott ebből, sőt, így mindenki szíves megnyugtatására közlöm, még fogok blogolni :)

Valahogy miért is nem vagyok meglepődve, hogy képes voltam tegnap este sms-t írni S.-nek? Talán mert ismerem magam, és tudom, mennyire gyenge vagyok. Hiába fogadok meg fűt-fát magamnak, hogy időben be fogom fizetni a számlákat, hogy nem halogatom el a mosogatást, hogy nem úszom el melóban... Törődjek bele, hogy link alak vagyok?

A tegnap délutánt/estét K. barátnőmnél töltöttem, és elpusztítottunk egy üveg Sangriát. Javarészt én gyilkoltam, mert lassan arra eszmélek rá, hogy alkesz vagyok :) Természetesen ilyenkor alakulnak ki világmegváltó ötleteim, miszerint ha már Újpesten vagyok, közel S.-hez, és pont előző nap húzta az agyam, hogy 'mikor majd legközelebb megyek hozzá', hát küldök már neki egy üzit, hogy 'képzeld épp újpesten barátosnézok'. Nem is kellett sokat várni, egyből felhívott a szentem, hogy miért csak most szólok, mert már csinált magának programot, átmegy V.-hez.

Tehát, S. és az sms. Egyre felszabadultabbnak tűnik, és szimpatikus ez a változás. Tegnap V. elmondta (S. is, de ő csak tényszerűen), hogy mivel előző nap vitte el S. exe a maradék cuccait a lakásból, emiatt boldog és valóban felszabadult. Bevallom én azt hittem, hogy még hatással van rá az ex, és ha találkoznak, akkor majd mittomén felszakadnak a sebek, vagy épp búcsúszex, bármi történik, és ismét ott a kötődés. De ezek szerint pont az ellenkezője történt, ami a lehető legszerencsésebb.

Minimálisan flörtölgettünk, pedzegette, hogy ő is szokott a belváros környékén járni, és mivel későn szóltam... majd legközelebb :) Persze kattogott az agyam, miközben megnéztünk barátnőmmel egy filmet, és a Sangria is dolgozott kellőképpen. A film után amúgy is már a hazautat terveztem, nem akartam visszaélni a vendégszeretettel :) így sms S.-nek, hogy mennyi idő alatt érne Újpest-Központhoz. Ha már amúgy is csak átugrott V.-hez, talán ennyi haverkodás elég volt. De persze tévedtem... valami régi ismerősök is odakeveredtek, akiket már rég látott, ezért nem tudott elszakadni. Hát így járás, sebaj, maybe next time :) De ezt már tényleg neki kell kezdeményeznie, én visszafogom magam! Remélem sikerül...

Alapból utálok taktikázni. Elképzelésem sincs, hogy igazán ki szeret, mert bonyolult, szervezést igényel, és könnyen visszaüthet, ha nem megfelelőek az előkészületek, a lebonyolítás és a visszacsatolás. Vagy ha átlát a befogadó a szitán, az aztán a legkellemetlenebb. És hát amatőr szinten űzve az ipart, ez eléggé sanszos.

De sajnos csak rá vagyunk kényszerítve a taktikázásra, mert a fogyatékos társadalmi, szociális normák miatt nem lehet ám f2f belemondani a másik arcába a frankót, mert hogy venné már ki magát... Ha véletlenül pedig olyan emberkével hoz össze a sors, akivel szükségtelen ezeket a nyögvenyelős köröket lejátszani, mert úgy néz ki, hogy elég intelligens hozzá, akkor előbb-utóbb felbukkan valami gigantikus zavaró tényező, ami miatt szükséges leépíteni a kapcsolatot, vagy épp más alapokra helyezni. Például már foglalt, vagy nem hetero, vagy épp pszichopata...

Tehát taktikázás... már évek óta mossa az agyamat ezzel legjobb barátnőm, de ezidáig nem igazán vettem komolyan. Nem azért, mert nem hiszek neki, sőt! De egyszerűen kivitelezhetetlennek tartottam. Mégpedig annyi az egész, hogy le kell szarni a pasikat! Az esetek nagy százalékában működőképes, a kivétel meg kit érdekel...

Az elmélet úgy hangzik, ha tehát tetszik egy pasi, aki talán szintén nem közömbös irántunk, akkor nem kell vele különösebben foglalkozni, azaz nem kimutatni, hogy bejön és kell és akarom... Ez így első hallásra nagyon megmondósan hangzik, mintha épp most sz*rtam volna a spanyolviaszt. Vagy mintha valami kétbites szőkepicsáknak íródott nőimagazinból kopiztam volna ki. Annyi éve hallom már egyébként ezt a 'lesz*rom' dolgot, ennyi idő kellett ahhoz, hogy beérjen nálam...

De akkor kifejtem, élő példa. Több is van, hurrá! Szóval, ahogy írtam is nemrégiben, Cs. szóvá tette, hogy mennyire nem lelkesedek azért, hogy vele találkozzak, és ez bosszantotta. Aztán, S. is úgy néz ki, lelkesen irogat nekem, holott én egyszer nem kezdeményeztem vele beszélgetést, mióta ismerjük egymást. Amint persze szóba állok vele, nem játszom a flegma érinthetetlen jégkirálynőt, max. ha tényleg olyan kedvem lenne :) És végül D. jutott még eszembe, az a D., akiért képes voltam odáig lenni hosszú-hosszú ideig, de most már bekaphatja. Ja nem, még azt sem engedném neki, ha lenne mit :D Szóval őt konkrétan direkte ignoráltam egy idő után, miután ráeszméltem a rajongásom reménytelenségére, és ez a f*sz nem hagyta ám, sértett férfiúi önérzet beindult, és megkaptam az oltást, hogy bezzeg másokkal milyen kedélyesen eldumcsizok, őrá meg konkrétan sz*rok.

Jó lenne ennek pontosan megtudni a pszichológiáját, mert már több (sajnos csak női) oldalról megkaptam a pozitív megerősítést, hogy az esetek nagy-nagy százalékában bizony bevált módszer. Vadászösztön, önérzet, birtoklási vágy? Szeretem tudni, hogy mi miért van, de biztos nincs erre konkrét recept. Én speciel a vadászösztön dolgot tartom leginkább reálisnak, de lehet tévedek.

Mindenesetre ezt a módszert fogom követni a továbbiakban, hogy nem fogok egy pasit sem keresni. Semmilyen formában. Aztán lehet, úgy hoppon maradok, hogy öröm lesz nézni, és megalapíthatom facebook-on (ha még nem lenne) a kivénhedt szinglik csoportját :D Egy dolog miatt aggódok, hogy míg ez online működőképes lehet, de irl tali alkalmával az arcomra van írva az érzelmi állapotom. Bár, ha már tali, és még be is jön a pasi, akkor meg hadd lássa. Vagy mégse? Csak azt ne, hogy mennyire odáig vagyok érte. És nem jó, mert akkor elkönyveli, hogy már nincs miért küzdeni, ismét elszáll a vadászösztön, és unalmassá válik a préda... tökjó lenne ezügyben tapasztalatokat cserélni mindkét oldallal!

Megtörtént, aminek meg kellett történnie, találkoztam Cs.-vel. De előbb gyorsan az előzmények. Ahogy ígérte (milyen megbízható!), délelőtt felhívott, hogy lefixáljuk a találkozót. Munka után, körülbelül mikor és hol, sima ügy. Hosszúra nem engedtem nyújtani a csevelyt - érződött rajta, hogy ráér csacsogni - hiszen épp dolgoztam. Viszont nemsokkal ezután érkezett tőle egy sms, miszerint ciki, de lekakaózta a fehér ingét, és gázul fog kinézni, úgyhogy sorry, és lehetőség szerint én is egyem/igyam le magam valamivel... Jót mosolyogtam az eseten, átérezvén, velem is elő szoktak fordulni hasonló kellemetlenségek. Megnyugtattam, hogy megpróbálom kivitelezni a kérését, és még viccesen megjegyeztem, hogy megremegett-e a keze a nagy izgalomban. Amire aztán olyan választ kaptam, amin full kiakadtam, és egész délután azon morfondíroztam, hogy lemondom az egészet. Azt írta, hogy valami különös gyermeki izgalommal várja az estét, és rég érzett már így. Kolléganőim olvadoztak... engem a hányinger kerülgetett. Teljes értetlenkedéssel szemléltem környezetemet, meg magát az üzenetet, mert egyrészről gyakorlatilag beleordította az arcomba, hogy mennyire izgatott stb, másrészről így kvázi a kezemben van, mert én meg minden mindegy alapon találkozom vele... Borzasztó felállás szerintem. A fordított eset nyilván még borzasztóbb. Kolléganőim repkedtek pedig a boldogságtól, hogy mennyire jópofa és aranyos... még jó, hogy itt van nekem Sz. barátnőm, bár most (sem) hallgattam rá... :) Szerinte le kellett volna mondanom, miután elmeséltem neki, mennyire elment a maradék kedvem is a talitól az ominózus sms miatt. A javaslat annyi volt, hogy tegyem át hétvégére, és mondjam le gyorsban. Valóban ezt tettem volna legszívesebben, de igazság szerint már túl akartam esni rajta... fú de szörnyen hangzik.

Tehát tali, pontosak voltunk, rövid sétával megközelítettük az általa kiszemelt helyet, ahol még foglalt is asztalt - bár az nem volt sehol, de szerencsére le tudtunk ülni. Semmi extra, már a hely nevére sem emlékszem, középkategóriás, jópofa kis pub. Elfüstölögtünk (ő is dohányos), eldumálgattunk, és lájtosan iszogattunk - én 1 pohár bort, még csak meg se éreztem... A végeredmény egy nagy NEM! Nem kell, nem tetszik, nem tudok olyan mondani róla, ami különösebben megfogott volna, sem külsőre, sem belsőre. Nem tudok és nem is nagyon akarok kiemelni semmit sem, megvolt, túléltem, nem volt végtelenül szörnyű, mert so-so jót beszélgettünk (most szépítek kicsit). Én javasoltam, miután elfogyott az italunk, hogy akkor menjünk. Taxit hívott, és engem is hazaszállított, pedig nem ragaszkodtam hozzá. Konkrétan semmiben sem maradtunk, azaz valamit makogott, hogy majd legközelebb ez vagy az lesz, de nem reagáltam le.

Akármennyire negatív képet festettem le róla már a korábbiakban is, azért tényleg igyekeztem pozitívan hozzáállni, de talán annyira jól mégse sikerült. Mindenesetre nem ismerem a konkrét szándékait, de azt hiszem, erre előbb utóbb fény derül.

Egyébként miután hazaértem és felléptem msn-re, S. egyből letámadott :) Kis cukipofa még mindig, viszont gyorsban leráztam, mert kicsihugival elkezdtünk Lostot nézni a gépen, meg is írtam neki. De még vége sem volt, kaptam tőle sms-t, hogy hol vagyok, mert még mindig nem válaszolok neki msn-en. Nem sokkal rá lett vége a résznek, és aztán már foglalkoztam vele, dumcsiztunk, és eléggé provokáltam. Ugyanis most, hogy már gyógyulgat, és már 2x is találkoztunk, egyre jobban kinyílt a csipája csevegéskor. Aztán leszájhősöztem, és lenyusziztam vegyes szövegkörnyezetben, nem is tudott elmenni mellette, ergo egyre merészebb lett, bár konkrétumot még nem beszéltünk meg. Egész jó hatással volt rá ez a húzás, talán irl is konkrétabb és bátrabb lesz. Mert én ugyan nem fogom lerohanni. Viszont megkaptam tőle a célzásokat, hogy majd ha legközelebb megyek hozzá... ami ugyan nem tudom mikor lesz, és egyáltalán megyek-e, mert hát az a rengeteg bkv-zás, ráadásul V. szomszédságában... inkább jöjjön ő, bár ezt neki még nem mondtam, kíváncsi vagyok, erre mit reagálna :)

Jól belebonyolódtam a kezdőbetűkkel történő személynevekre való utalásokra. Utólag vettem észre, hogy már 2 Cs.-nk is van! De akkor tisztázom gyorsban:

Van egy expasi Cs., akivel kemény 1 hónapig jártam együtt, miután regisztráltam, hogy még mindig szerelmes az exbarátnőjébe, akivel már több, mint fél éve szakítottak.

És van a másik Cs., akiről írtam nemrég egy külön postot, itten van: http://homoktovis.blog.hu/2010/02/08/jut_eszembe_20

Tehát, most másik Cs.-ről lesz szó ismételten. Na nem azért, mert bánkódnék utána, vagy foglalkoztat, hogy vajon mi van vele. Hanem mert megint jelentkezett! Még friss az emlék, hiszen nemrég történt, pár órája.

Épp ismét kötelező munkaidőn túli kötelességet kellett teljesítenem, azaz a Czeizel professzor egy közösségi házban előadást tartott elsősorban a legutóbbi könyvével kapcsolatban, és felkeresték a kiadót azaz engem, hogy jelenjünk meg mi is, és árulhatunk könyvet. Kapva az alkalmon, természetesen lebonyolítottam a minimális szervezést, és túléltük a meglehetősen sikeresnek mondható rendezvényt. Szerintem több, mint százan voltak, és könyv is fogyott igencsak, alapvetően jó volt.

Épp az előkészületeket bonyolítottuk kolléganőmmel, mikor megcsörrent a telefonom, meglepődtem, Cs. volt az. Gyakorlatilag közöltem vele, hogy nem gondoltam volna a legutóbbi beszélgetésünk után, hogy még fogunk beszélni. Rövid úton kiderítettem, hogy a nagy barátnős projectje mégsincs annyira sínen, mint gondolta, és nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Ergo mégsincs szó ezek szerint összeköltözésről, és mégsem úgy mennek a dolgok, mint ahogy előre vizionálta. Valami olyasmit makogott, hogy nem egyeznek a céljaik, de a részletekbe nem ment vele, mondván ez nem telefon téma. Faggatózni meg nem szeretek annyira, így annyiban hagytam a kérdezősködést.

Ami az érdekesség, hogy burkoltan felhívta a figyelmemet arra, hogy nem tanusítok különösebb lelkesedést iránta, vagy legalábbis a lehetséges találkozásainkra. Ez konkrétan így is van, amint írtam is korábban, hogy nem sok nyomot hagyott bennem az ember, és emellett nem is igazán az esetem. De ekkor beindult a fejemben a fordítógép, miszerint arról van szó, hogy bosszantja, hogy nem vagyok odáig iránta. Mivel kvázi leszartam, és minden mindegy alapon voltam vele, ez nyilván sértette férfiúi büszkeségét, hogy nem képes megszerezni a 'zsákmányt'. De azért egy minimális szinten csak tartottam, hogy nem kopott le ezek után. Vagy csak ekkora hatással lehetek rá, hogy nem tud elmenni mellettem. Bármi is az igazság, gyakorlatilag ismét csak jelentkezett, és látni akar. Nagy kegyesen :) bedobtam neki a hétvégét, mint lehetséges időpontot, így abban maradtunk, hogy addig még egyeztetünk. Ezek után le is kellett tennem a telefont, mert már elkezdtek szivárogni az emberek az előadóterembe, ergo a potenciális vevőkkel kellett foglalkoznom.

Azonban, nem sokkal a telefonhívás után, kaptam tőle egy sms-t, hogy ráérek-e holnap! Na mondom mi van? Épp az előbb beszéltem vele meg a hétvégét... Persze miért is ne, konkrét programom nincs holnapra. Azért hogy ne lássa, hogy elkapkodom a dolgot, szépen kivártam a rendezvény végét, és hazafele menet kapott csak választ, hogy részemről oké a holnap, és hogy meddig is dolgozom. Visszaírt, hogy akkor még holnap felhív, és megbeszéljük a részleteket. Ergo holnap melóba már olyan cuccban kell mennem, ami vállalható egy esetleges randira is, azaz talira, na :) Meg persze minimális smink cucc is need... Erre amúgy már tényleg kíváncsi vagyok, ha már képtelen elfelejteni engem :) Természetesen a fejleményekről beszámolok!

Ahogy már korábbi postban megjegyeztem, a szombatot Z.-vel töltöttem. Képes volt hazarepülni miattam - legalábbis nekem ezt mondta :) Délután moziztunk egy nagyot, bár már eleve elb*szással indult a dolog, ugyanis hiába foglaltam le előre a jegyeket, sikeresen rossz napot állítottam be, ergo péntekre szólt a foglalás... A Valentin nap című filmet szerettem volna megnézni, de mivel hétvége volt, és persze Valentin nap... erre esélytelen volt már jegyet szerezni. Így maradt a Farkasember, ami elég nagy csalódás volt, hiába Anthony Hopkins... Természetesen kellőképpen paráztam a filmen, de maga az alapsztori nevetségesen kiszámítható volt. Kár is rá több szót vesztegetni, csak még annyit, hogy a farkasemberek eskü úgy néztek ki, mint Csubakka... remélem ezzel most nem spoilereztem.

Mozi után aztán go home, és hát a részleteket felesleges leírnom, maradjunk annyiban, hogy a karbantartás sikeresen zajlott, és így el fogok vegetálni egy darabig :) Jó volt nagyon, örültem, hogy jött, ez már nagyon kellett.

Pár nap távlatában már sikerült meglehetősen objektíven szemlélni S.-sel történt talim történéseit. Mielőtt bárki bármi "rosszra" gondolna, előre bocsátom, konkrétan nem történt semmi. Legalábbis ami az intimitásra vonatkozik. S. tündéri továbbra is, aranyos, cuki a pofija, külsőre bejön. Hülyének sem mondható, és különösebb nehézség nélkül el lehet vele beszélgetni. De sajnos úgy vettem észre 2 találkozás után, hogy a macskákon és a wowon kívül nincs túl sok közös témánk, amin rágódhatunk együtt. Vagy nem tudom, lehet, hogy van, de nem igazán sikerült felfedezni.

Esküszöm, elvonatkoztattam a fiatal korától, és teljesen pozitívan álltam hozzá. De akkor sem tudom megmagyarázni azt konkrétan, hogy mi zavar benne. Talán az, hogy nem ront ajtóstul a házba? Hogy nem tudom egyértelműen leszűrni a következtetést, hogy kellek-e neki? Nyilván dolgozik a szokásos paranoiám, vagy nevezhetjük önbizalom hiánynak is. De face to face találkozás alkalmával nem vagyok képes rájönni arra, hogy bejövök-e neki. Bezzeg mikor online csevegünk, akkor sokkal merészebb, én pedig szentül meg vagyok győződve, hogy ugyanúgy viselkedek irl és online egyaránt. De lehet tévedek...

Az történt ugyanis, hogy felmentem hozzá. Mint hatalmas empátiával megáldott egyén, személyesen tettem tiszteletemet nála, hogy kvázi elősegítsem a gyógyulását, hiszen megfázott a szentem. Vittem neki valami gyógynövényes teát, aminek nagyon örült, és még utólag is hálálkodott érte, hogy szerinte hatásos, és emellett finom. A pálinkát is gondosan bekészítettem, mézes ágyas meggyest vettem, de nem mutatott hajlandóságot a közös ivászatra.

De ne rohanjunk annyira a közepébe... Pénteken meló után megvolt a betervezett kocsmázás kolléganőmmel. A 'szokásos' helyünk tele volt középiskolás suttyókkal fiatalokkal, és mivel harapni lehetett a füstöt - holott dohányosokként ennek nem kéne zavaró tényezőnek lenni, gyorsan kihátráltunk a kocsmából. Mentő ötletként bedobtam a Szimplát, egyrészt már rég jártam arra, másrészt meg kolléganőm az eddigi elbeszéléseim hatására már nagyon kíváncsi volt rá. Így végre megismervén a helyet, roppant nagy lelkesedést sikerült kiváltanom belőle, hiszen jó hely, tudom én :) Némi alkoholizálás, pasikibeszélés után, kellőképpen spicces állapotban hazajutottam, és ledőltem szunyizni. Mivel emlékeztem, hogy S. csak 7 óra után fog ráérni, ezért 7 órára beállítottam az ébresztőt. Mivel az msn-t bekapcsolva hagytam, ébredés után egyből regisztráltam, hogy S. már rámírt, érdeklődve, hogy mikor is érkezem. Megpróbáltam magam rekord idő alatt utcaképessé varázsolni - 1 óra alatt ez sikerült is... Azonban azzal nem számoltam, hogy mivel a halál f*szán lakik, oda a kijutás is minimum 1 óra, és aztán haza is kéne evickélni, ha nem marasztal éjszakára. Igencsak későn érkeztem meg hozzá, és csak beszélgettünk, meg macskáztunk. Egyébként tökjófej cicái vannak, persze nem annyira arik, mint az enyém :) Mindenesetre az előbbi problémám továbbra is fennállt, miszerint nem tudom hova tenni, érdeklem-e vagy sem.

Mikor szóvá tettem, hogy kissé meggondolatlan lépés volt részemről ez a késői látogatás, és hogy hogyan is fogok hazajutni, akkor naivan felajánlotta, hogy csinál nekem helyet valahol éjszakára, vagy pedig éjszakai busz... Mivel előtte még megjegyezte, hogy másnap délelőtt átjön hozzá V. és barátnője, ezért is az ottalvást mellőztem inkább. Arról nem is beszélve, hogy ne valahol kerítsen nekem egy helyet, ahol elalhatok.. hanem akkor már vele :) De ha nem, hát nem. Így egyértelműen a tudtára adtam, hogy akkor éjszakaizás. Ki is néztem neten, hogy mikor indul és hol érdemes leszállnom. Persze elborzadtam, miután megtudtam, hogy több, mint 1 órás buszozás elé nézhetek. De ez van, kellett nekem péntek este a világ végére mennem 'betegápolóba'.

Egyébként a pálinkát igyekeztem óvatosan a tudomására hozni, vagy legalábbis diszkréten kipuhatolni, mit is szól hozzá. De V.-hez hasonlóan ő sem egy alkoholizálós fajta. Kár, mert igencsak oldja a gátlásokat. Bár legalább így most megkíméltem magam egy lehetséges kínos szituációtól, amibe előszeretettel bele szoktam keveredni, ha az első randikon iszok...

Míg hazaértem - cirka fél órás várakozást számoljunk hozzá, mert kimaradt egy éjszakai járat, lelkes sms-ezésbe bocsátkoztam egy másik A.-val! Őróla aztán végképp nem volt szó ezidáig. Ennek fő oka, hogy konkrétan csórikámat nem vettem potenciális pasiszámba, csak mint jópofa haver tekintettem rá. Azonban az utóbbi időben megsokszorozódtak a kétértelmű megjegyzéseink - igen, többes szám, mert erre vevő vagyok, ha a befogadó is olyan, és vele meglepően jól el lehet mókázni. Mindenesetre ezen az estén döbbentem rá, hogy itt akár több is lehet a háttérben, holott még csak egyszer találkoztunk egy nagyobb társasággal történő kocsmázás során, és különösebben nem hagyott bennem mély nyomot, illetve nem is beszélgettünk sokat. Szemétül megfogalmazva az elmegy kategóriába tartozik, legalábbis így tekintettem rá. De úgy elkezdtem gondolkodni rajta - tudom, igencsak megerőltető volt :) és az utóbbi pár hét fényében ráeszméltem, hogy lehet, hogy részéről több van a háttérben, mint pusztán haveri húzás. Azóta többször váltottunk sms-t, és msn-en illetve ingame is kapcsolatban vagyunk, de semmi több. Majd meglátjuk mi lesz ebből is... :)

Visszatérve S.-re, azóta többször is csevegtünk, szegénykém még betegebb lett... Jót tett biztos neki a fél órás ácsorgás velem a buszra várva. De semmi különös nem történt, viszont ha további találkozóra invitál, akkor nem fogok nemet mondani, mert kíváncsi vagyok rá. De ha meg nem kerül rá sor, akkor sem fogok eret vágni. Várom a fejleményeket, semmi több :)

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire befolyással van az időjárás a hangulatomra, illetve a hozzáállásomhoz az egész naphoz. Szürke, nyirkos, locsipocsi fos idő... meg van b*szva. De! Mivel tudatosan kényszerítem magam ahhoz, hogy pozitívan álljak a dolgokhoz, többé-kevésbé sikerülni is szokott, ergo most is azt teszem. Pedig még álmos is vagyok szokás szerint, holott magamhoz képest lefeküdtem időben (11 óra körül).

De lássuk csak a pozitív dolgokat:

• Péntek van! Utolsó munkanap, mindjárt hétvége, hurrá!
• Meló után kocsmázok egyet kolléganőmmel! Már több, mint 1 hete szervezzük, átrakjuk - azaz átrakja, én kivételesen nem módosítgattam. De jelen állás szerint ma nem gördül akadály a program elé.
• A hetem meglehetősen mozgalmasan telt, két vendégség is kipipálva, tegnap Sz., tegnapelőtt uncsitesómék.
• Holnap - ha minden igaz - jön haza Z. kemény 1 napra, ergo többet fog repülni mint itthon lenni... De csak miattam! Elvileg egy mozi is be lesz iktatva, ami szintén jó dolog.
• És és és... úgy néz ki, hogy ma randim van! Akarom mondani TALI!

Na vesézzük ki ezt az utolsó pontot... Természetesen milyen is lehetne a szitu, mint bonyolult. Ha nem az lenne, azt hinném, hogy valami baj van. Nevezzük S.-nek, mert bár ugyan A., de így senki sem hívja, még én sem. És már van egy A., hugom pasija személyében. Tehát S., fiatalabb nálam 3 évvel... ez elsőre eléggé eltánorító ok volt, de aztán beletörődtem, hiszen nekem folyton csak a fiatalok jutnak. Ami azért tud előnyös is lenni. És azt se tévesszük szem elől, hogy ez valószínűleg abból is adódhat, hogy én is fiatalos vagyok, és állítólag letagadhatok pár évet. Remélem ezt nem csak udvariasságból szokták mondani... mert ma reggel ismét felfedeztem több!!! őszhajszálat is, és egyre jobban pánikolok emiatt.

De miért is bonyolult? Mert V. elég régi barátja... (hm... V.-ről lehet, hogy még nem is nyilatkoztam, max. csak virágnyelven?) az a V., aki eléggé visszavett a legutolsó találkozásunk óta, és én ezt egyre kevésbé bánom, mert csak bonyolítja az életemet - bár ma arra vetemedtem, hogy elolvasom a horoszkópomat, ami azt írta, hogy nekem lételemem a bonyolítás, főképp pasik terén. nabumm. És maga V. ajánlotta nekem először S.-t, elég furán is néztem rá, hogy most mit játsza a kerítőt... de aztán - elvileg - magától jelentkezett nálam S., és feltűnt, hogy jófej/ari/stb.

Egyébként meg egyetemista és dolgozik is, meg saját lakás, és nem utolsó sorban macskás :) Kedden spontán találkoztunk meló után, azaz hazamentem, és utána jött csak az ötlet. Teljesen rendben van a srác, azt leszámítva, hogy relatíve nemrég szakított az exével, és sajnos azt nem tudtam megitélni, hogy ez mennyire is került feldolgozásra - nincs szükségem még egy Cs.-re, aki fél évvel szakítás után még mindig szerelmes volt az exébe.

Tegnap este, miután hazavergődtem Sz. barátnőmtől, kissé elfáradva természetesen még felnéztem msn-re meg wow-ba. Persze egyből meg lettem találva S. által :) És nem kellett sok időnek eltelnie, hogy úgy alakuljon a beszélgetés, hogy - mivel épp megfázott - mikorra is menjek át hozzá ápolgatni... Szóval, úgy néz ki, hogy ma este tali, és hogy meggyógyítom... :D érdekes lesz. Gondoltam, pálinka az mindenre jó, de azt még nem sikerült kideríteni, hogy mennyire venné jó néven, ergo antialkoholista-e vagy sem. Meg szerintem összekészítek némi túlélő csomagot, azaz kamillateát, és esetleg vmi torokfertőtlenítőt. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből :)

Rájöttem, hogy a hétfő után a szerda a legutálatosabb nap a héten. Valahogy mindig ekkorra tetőződik a meló, a feszültség, a kapkodás. Már napok óta dolgozok, de még nem mondhatom el nyugodt szívvel, hogy mindjárt vége a hétnek, hiszen hátra van még 2 nap, és valahogy elvész a messzeségben a pihenés, a hétvége.

De legalább a hétvégém nagyon jó lesz, legalábbis bízom benne, hogy nem kiabáltam el...

Na mivel kb. reggel óta írom ezt a postot, és azóta is csak beigazolódott, hogy mennyire elb*szott nap ez a mai, ezért ez most csak ilyen rövidre sikeredett. Este elvileg jó lesz, meglátogatom unokaöcsémet és barátnőjét, nemrégóta költöztek Pestre, és már rágják a fülem egy ideje, mint kedvenc unokanővérét, hogy látogassam meg :) Miért van olyan érzésem ezügyben, hogy be fogunk rúgni...?

Kezdjük azzal, hogy imádom az öcsémet! Rosszaság, amolyan komisz módon, a szeme sem áll jól, és pont emiatt annyira tüneményes zabálni való, és képtelenség haragudni rá. Pedig lőtt már seggbe játékpuskával, aminek a nyoma gyönyörűen látszódott napokig...

Busszal fel Pestre, félúton a busz megállítása, mert neki pisilnie kellett... szerencsére sofőrbácsi megértőnek bizonyult, és az utasok sem lázadoztak. Emellett egész csendben volt, élvezte a sebességet, a tájat.

Jó előre kiötlöttem egy vázlatos haditervet, hogy legyen azért kellő mennyiségű B terv. Múzeum, mozi, meki, stb. 3 órára érkeztünk meg, azonban a múzeumok csak maximum 5 óráig vannak nyitva. Így némileg sietnünk kellett, hogy legyen elég idő a nézelődéshez. A Természettudományi Múzeum sikeres választásnak bizonyult, öcsike figyelmét kellőképp lekötötte, és szerencsénkre alig-alig voltak nézelődök. Bár a bogarakat számomra túlságosan hosszú ideig bámulta... brrrr. Ráadásul ingyenesen bejutottunk, már nem is értem miért, valamit magyaráztak, de lényeg a lényeg, hogy nem kellett fizetni. Naivan persze megígértem öcsinek, mikor észrevette a szuvenír boltot, hogy kifele menet választhat valami apróságot. Amit persze még véletlenül sem felejtett el :) Az egyenleg: 12 darab műanyag hangya, 2 mini gyík és 2 mini hal. Az egyik gyíkot nekem adta... hogy azért nekem is jusson már valami :) Egyébként érdekes módon a kitömött állatok kevésbé izgatták, inkább a csontvázak, koponyák, na meg a nyomogatható gombok...

Azt még véletlenül sem hagyhatom ki, hogy öcsike előre készült a velem eltöltött időre: rajzolt nekem! Teljesen odáig voltam és vissza, és jobban lekenyerezett ezzel, mintha 10 percenként puszit adott volna. Már most nagyon ért a nőkhöz...

Múzeum után, a mozgólépcsőzést és metrózást kellőképp kiélvezve - és párszor direkte a szívrohamot hozva rám azzal, hogy elindult egyedül, hogy ő leszáll... majd pánikomon baromi jól szórakozva, visszaértünk a keletihez, onnan troliztunk az ArénaPlázáig. 5től mozi, előtte hepimílmenü, majd sorban állás a jegyért ill. a büfé előtt. Kellemes perceket okozhattunk a várakozóknak, mert öcsi valamiért nagyon elemében volt - imádta a velem töltött idő minden percét! Azon szórakozott például, hogy a hátam mögé bújt, és mikor fordultam, mozgott velem együtt, mintha nem tudnám, hogy ott lenne... :) és közben jókat vihorászott. Szereztünk a mekiből ilyen mozgó múmia kezet, hepimílhet adták, azzal is elég jól eljátszottunk.

Egy picit aggódtam, hogy mi van, ha unni fogja a mozit, de tudtam, hogy már színdarabot is végigült nyugodtan, ez pedig mese, tehát nagy tragédia nem történhet. És így is volt, szája be volt fogva, mert popcornt evett, és a film is jó volt, még én is egész élveztem.

Ezután még némi rendbontás következett a plázában, futkározás, kergetőzés, majd indulás haza: busz majd villamos. Igyekeztem lefárasztani minél inkább, reménykedtem benne, hátha elalszik nálam. Az eredmény az lett, hogy én kerültem elalvás közeli állapotba... még most is :)

Cica meglepően toleránsan viselkedett öcsivel, öcsi pedig meglepően gyengéden bánt cicával. Édesek voltak együtt :) én hülye pedig nem készítettem róluk fotót. Készült 2 kép a múzeumban, majd feltöltöm, bár az efféle igéreteimet nem szoktam betartani...

Összességében: az öcsim jófej, és én vagyok a kedvenc nővére. Máskor is szívesen bevállalom, remélem akkor már jó idő lesz, tehát állatkert+vidámpark... :)